Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-01-20 / 2. szám

22^ megújuló faggatásoknak; nem is élhetne meg annyi elemi kín között, hí nem birna olly szívóssággal, olly meg nem törhető erővel, mellynél fogví e&7 Éjnyi vastagságú gally a legnehezebb emberi test súlya alatt sen szakad el. Mindig meredekebb lesz a part, mellyen most egy hóomlás medrében felfelé fáradván, folytatjuk keserves útunkat; nyiltabb itt má] a kilátás a szaggatott sivár sziklavilágra, míg magasan felettünk emel kednek az óriási kőfalak, mellyek a bérezek tetejéig nyúlnak. Itt én elértem rendeltetésem helyét, három vadász pedig továbl küzd a part legyőzésében. A lióomlás medrét elhagyom, és a martja fe letti köháton kedvező állást keresek ki magamnak, honnan a környékre jó kilátásom s egyszersmind fedett helyem leend. Panorámaként terjed el szemeim előtt a hajtandó hegypart nagyobi része. Igazi chaoticus világ! Roppant sziklafalak szaggatott oldalakka s repedéseinek végtelen sorozatával; kopár kőpartok; sötét völgytorkolatok és mély árkok, mellyeknek gerinczeit a csomónként elszórt henyefenyíí fedi el; s hol a termő föld még nincs elmosva a hátakról vagy kőhasadékok közül, ott a piros havasi rózsa díszlik még, ott virágzik í kappanőr, a kék tárnics; és még a meredek falak között is egyes zöR foltok s keskeny gyeppárkányok tűnnek ki, a zergék kedvelt legelésző helyei. Mig a bérezek teteje már a nap sugaraiban ragyog s mint egyes gyöngyök fénylenek a hómezők, addig a völgy medre még ködbe vau burkolva, csak itt ott fénylik ki, mint ezüst szalag, a csörgő patak; a sötét erdők felett pedig a túlsó parton számtalan hegykúp emelkedik, óriási hullámokként húzódván ki a láthatárba vesző sík-földig. De nem csak szépnek, hanem vadászati szempontból jónak is tetszik állásom. Közelebb figyelemmel vizsgálom az előttem, t. i. a hajtás részéről fekvő tért s kikémelem azon ösvényeket és szorosakat, mellyeken a hajtott vad legvalóbbszínííen nyomúlhat elő s kerülhet lövésre. Mindjárt az árkon túl — melly felett állok — henye-fenyüvel sűrűen benőtt lejtő ereszkedik s ezen felül óriási lépcsőzetekkel emelkednek a sziklák, hegyesen kiálló csúcsaikkal és számtalan repedéseikkel; ezek bal felől magas falba egyesülnek, melly mellett egy rengeteg árok szakad le hirtelen, tavaszi hóolvadáskor valószínűleg rémületes vizroham ágyát képezvén ; jobbról pedig sötét völgytorok nyílását látom, mellynek felső partja az óriási sziklafalakra támaszkodik. így tehát golyólövés távolságra csak e két irányban jöhet reám a vad: vagy a torokból kiahóom-