Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858
1858-05-20 / 14. szám
•215 tárán, honnan a partig nyomon is maradtak a gonoszok, de a ponton — hol én a vízbe mentem, megzavarodtak s tévúton haladtak felfelé, végtelen örömömre! Kopóchórus, biztatás, szidás, lódobogás, veres kabát, minden rém elenyészett már s én a csolnak orrában még mindig nem mocczantam meg, hol pedig ollyformán éreztem magam, mint a kannibálok valamellyíkének szűk csizmaorrba szorúlt tyúkszemes lábujja. De mit gondoltam én ezzel, csakhogy kifoghattam a bérencz árulókon s kivált a vén elöcsalioson! Most már mentve hittem magam, pedig csak ekkor következett a váratlan csapás — deportátióm. Két ember jött le hirtelen a töltésről; az egyik a kormányhoz ült s lábait az alacsony ülésen hátra dugva, csizmasarkával olly közel járt orromhoz, hogy ijedtemben majd hozzá kaptam; a másik hajós pedig a csolnakot a czövekröl eloldva, csáklyázni aztán evedzni kezdett. Visznek tehát s akaratuk és akaratom ellen — deportálnak, ha t. i. nem veszik észre az ingyen-passagert, ki ez esetben a fuvart bőrével fizeti meg. Gondolieróim nézték, látták messziről zaklatásomat s mint mondák, nagyon szerették volna tudni, hova vehette magát a ravasz (már mint én; ravasz! ugyan úgy-e? mert nem hagytam magam széttépetni? óh emberek!). Hogy én azonban e részbeni kíváncsiságukat épen nem valék hajlandó kielégíteni, könnyen képzelhető. A vizén lefelé gyorsan haladván, végre szárazhoz értünk. Embereim a part fövenyére lökték ki a ladik felét, aztán eltávoztak. Itt volt a menekülés pillanata. Midőn a csolnakkal játszó habok locsogásán kivíil egyéb nesz nem hallszott, ovatosan dugtam elő orromat s lassanként egész fejemet. Egy erdő sárgazöld lombjai integettek felém. Semmi élö lény nem volt látható. Most vagy soha! Egy szökéssel kün valék a csolnakból s egy másodikkal benn az erdőben. Bevártam az éjet s ekkor tájékozó kémszemlére indúltam. Iszonyú felfedezés! szigetre szorúltam, még pedig egy rókátlan, tyúktalan, majdnem verébtelen szigetre! Ha a Duna túlpartjára tesznek át, nem lett volna lehetlen — diplomatának vagy ügyvédnek, uzsorásnak vagy tanodarókásznak *) adva ki ') A Schulfuchs e hü fordítása Rönyi úré, nem enyém Az i r ó.