Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-05-20 / 14. szám

•211 partról boldogabb társaim édes ömlengését s talán egyik ősöm ama pliilosopliiáját kövessem, melly szerint úgy is savanyú volt neki a szölö ? Nem, e tant nem követem; akkor eredeti volt az eszme , de azóta kétlábú tollatlan ellenségeim fajom sok más elvével együtt elsajátíták azt — s én legalább e részben őszinte róka akarok lenni és előre kijelentem, hogy ha a tavasz e szigetbörtönben talál, honvágyam és szerelmi bánatom öngyilkossá teend s akkor reyanche-ot vehetnek rajtam a varjak. Illy kétségbeesett hangulatban írom e sorokat, bogy a késő kor — öngyilkosságom esetére — tudhassa azon róka sorsát, ki addig élt, a meddig akart. S most, tudván az okot, melly íróvá tön. akad-e még irigye nevem halhatlanságának ? Viszontagságos életem történetét annak megírásával kezdem , miként jutottam e robinzoni állapotra ? Mintha egy egész örökkévalóság választana el azon gyönyörű öszi reggeltől, melly szabadságomnak utolsója s száműzetésemnek elsője lön. Az őszi hajnal mondom gyönyörű volt, legalább szebbet ennél a legmerészebb rókaképzelet sem teremthet. A Mátra felöl szakadozott szélroham süvöltött át nélia néha a száraz gyepen s ennélfogva lépteinket nem egy könnyen fedezhette fel vagy követhette ama gyalázatos bérhad, mellynek egyéb dolga sincs, mint enni, inni, heverni, azután bennünket felszaglászni, űzőbe venni s közben olly irtózatos hangvegyülettel örvendezni, hogy ehhez hasonlót egyetlen falusi zsidóiskola sem mutathat fel. S a mi a dologban a legcsodálatosabb, a veres frakkos kannibálok e fülszaggató cacophoniát a legszebb zenének tartják .; azt hiszik, hogy valami vitéz tettet követtek el bérenczeik, ha számra húszan harminczan egy rókát lefülelhettek ; vendégelik, hizlalják őket, kényelmes lakást építtetnek a sínecurák számára, holott megvetéssel kellene őket maguktól elrugniok, mint czudar áruló fajzatot, melly saját törzsét megtagadva , ennek most legmegátalkodottabb ellensége. Mert hiszen tudva van, hogy családtörzsünk egy; minket a régi elassikai nyelven ma is e a n i s v u 1 p e s-nek neveznek, míg őket a neologismus rókakopóknak gúnyolja. Az említett szép reggelen azonban minden nyomozástól mentnek hittem magamat, mert esö már régen — s ez éjen harmat sem esett , melly családi paríüme-met (a kannibálok ezt vadbüznek nevezik!) fentartotta 15*