Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-04-20 / 11. szám

172 irányzó vonalt másod izben át nem vághatja. Azonban, ha eltérve a fiiggö iránytól rézsút lövünk lefelé, ellenkezőleg a tárgyak fölé kell tartani: mert a golyó nagyobb sülyedése következtében fegyverünk lőpontja a vizirányi löpontnál jóval közelebb esik. Ezen golyólövési szabályokon és tudnivalókon kiviil legnagyobb szüksége vagyon a golyólövőnek a távolság biztos meghatározására. A golyó pályája az irányzó vonalt csak két pontban vágván keresztül, ki golyóval biztosan akar lőni: ezen átvágási pontok távolságát szabad szemmel pontosan meghatározni, és a czélozást mindig a távolsághoz alkalmazni kell tudnia. A távolság biztos meghatározása nélkül — bármilly mértékben birjuk a lövés technikáját — jó golyólövök nem lehetünk. Ezen körülményben találjuk okát annak, hogy sok jó czéllövő (Scheibenschíitz) rosszúl lő vadra : amannál ugyanis a távolság határozott, mig ez utóbbinál határozatlan. A szél, levegő, világosság és egyéb körülmények a golyólövésre minő befolyást gyakorolnak, a tapasztalás arra mindenkit hamar megtanít. Végre meg kell említeni, hogy sokan a golyólövés elméleti ismeretét feleslegesnek tartják, azt hozván fel indokúl , hogy sok kitiinö golyólövő vann , kinek elméleti ismeretekről fogalma sincs. Ezen állítás igazságát kétségbe vonni neiu lehet s azért röviden csak azt felelhetjük: hogy az elméleti ismeretek nélküli jó golyólövök sok évi tapasztalás után jutottak azon fokra, mellyre elméleti ismeretek birtokába rövid idő alatt érhettek volna. Ifj. ROTH JÓZSEF. A—B irányzó vonal (Wisir-linie). x—y golyópálya ÍKugel-Bahn). f első löpont (Kernschuss). g második lőpont. c irányzó (Wisir oder Stockei), d iránytű (Miieke). Kérdések és felszólalások. (Nyilt tér mindenkinek.) A lótenyésztés emeléséről. Tagadhatlan, hogy nemzetünk mindé n időben a legjobb lovasokat és lókedvelöket mutatta fel s e tekintetben mindig a legkitűnőbb helyek egyikét foglalá el a többi nemzetek sorában ; tagadhatlan az is, hogy talán egy ország sem nyújt természeténél fogva a lótenyésztésre anyny i előnyt s arra nem alkalmasabb, mint Magyarhon. És még is, leginkább felső Magyarországban, a nép közt nemcsak kicsiny és csúnya, hanem általában rosz és használhatlan lovakat találunk, mellyek némellv vidéken inkább macskákhoz, mint lovakhoz hasonlók. Kissé gazdagabb földbirtokosaink közt a lovagiasság szelleme, mindinkább ébredez és fejlik; mindenuemü lovagias gyakorlatok mindinkább előtérbe jönek;