Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-04-10 / 10. szám

161 MELLÉKLET a Vadász és Versenylap 10 ik számához. felbontják, aprítják, sütik s mondhatni tündéri étvággyal látnak a felségesen párolgó ételhez. Bámulva néztem köpenyemből e mesés gazdálkodást, midőn egy csodaszép liölgyalak a körből kiválva, vadszölŐlevélre Ízletesen kitálalt s dicsőén párolgó vad ász résszel kinál meg. Attól tartva, hogy talán nem is engem illet e megtiszteltelés, a mellettem babérjain mélyen nyugovó tisztelendő szent atyára, mint a nap hősére, mutatok. De nem! a vadászrész, „gerjedelmem" régi tárgya, csakugyan nekem volt szánva s én — az erdők tündérének bűvös mosolyától megigézve, némán fogadtam el s ízleltem meg azt. — Hajrá! felkerekedett ekkor a víg és zajos csapat, velük én is s villámgyorsan folyt a vadhajtás — völgyön, berken, árkon, bokron át, mig a liajnalszürkület első rezgésein, a völgyből feltoluló köd felhőiben, hölgy és apród, sólyom, ijász, tomboló mén, lovász, az egész bűvös bájos kép — elmosódott , eltűnt, elenyészett. De valóban hajnalodott is, midőn mély álmunkból ébredezni kezdénk. Halkan de sürgősen szedköztünk össze s készültünk a hajtásra. Egyik puskáját, a másik a kulacsot fogta, a harmadik reggelit készített a pazar vacsora maradványaiból; én pedig az élénk színezetű álomkép benyomása alatt s ámultán, még mindig hüledezve néztem ezen gyarló emberi készületeket. De ki irja le csodálkozásomat, midőn csakugyan ott látom-az özet felbontva, megnyúzva, felaprítva s a vadászlegény mosolygó arczczal tudakozza: minőnek találtam a vadász rész ízét? 0 későn érkezvén meg nyomozásáról, mire az őz felbontásához fogott, s az obajtott étek elkészült — én rég aludtam már. De lévén „gerjedelmem" ismerője, nem álhatta meg, hogy fel ne keltsen s meg ne kínáljon a friss étekkel. Nevetve beszélé, milly jó izüen ettem belőle s bár félig hányt szemekkel, de furcsa szerelmes kifejezéssel pillanték reá s még pár érthetlen szavat mormogva, mély álmomba estem vissza. Elég az hozzá, megízleltem a vad ászrészt s mondhatom, hogy ha csak félig olly jó is, mint minőnek a talán álmomban felcsigázott képzelet érezteté velem, még is inyénczfalat marad ezen, az őz tüdeje, mája, lépe és veséje egyvelegéből, kevés szalonna, só és paprika liozzájárultával s lassú párologtatással készülni szokott étel. 11