Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-01-10 / 1. szám

10^ lakból kíváncsi nép mered az érkezőkre; a folyó hídján át partnak vezet most utnnk, és itt vagyunk Lamberg berezeg Steyri várában. Tágas régi vár ez, emelkedett szikláról büszkén nézve le az alatta egyesülő Ems és Steyr folyókra, és a partjai körül terjedő városra; belrendezése az újabb kor igényeihez és kényelméhez alkalmazva; termeiben kitűnő gyűjtemény foglal helyet, a legremekebb szarvas és őzbak szarvakból összeállítva; mig a termek egyike kizárólag az 1847. év óta ez uradalomban lőtt zergék kampóival *) van kidiszitve; a vár azon szegletében pedig, melly a két folyó egyesülése felett áll, van egy roppant háromszegletü terem, mellynek három tornáczárói gyönyörű kilátás terjed éjszak és dél felé, amott szelíd természetű dombos tájra, itt három, egymás felett emelkedő hegylánczra. Ezek közt főleg az utóisót, a legmagasabbat, keresi szemünk, a regényes, hó-teltzergehegyeket, múlt s jövendő élvezeteink érdekes színhelyét. Igazi vadászszellem a legszívesebb vendégszeretettel párosul tisztelt házi urunkban, ki szokott kegyességével fogadja vendégeit ősi várában ; ő a vadászatot minden viszontagságok között fentartotta s gondos tilalmazás által folyvást gyarapítja is; zergevadászatai közönségesen nyárközépen vagy sept. elején tartatnak s ezek alatt a meghajtandó hegyekhez legközelebb eső erdészlak a vadásztanya. Oda indulunk tehát másnap gyönyörű négyes fogatú jármüvekben; és ismét város és falu, kertek és mivelt földek, erdős dombok és virágos rétek repülnek el mellettünk; többnyire a Steyr folyó partjai mellett haladunk tovább, melly majd színlett nyugalommal kanyarog mély zöld szinü árjával a medrében elszórt roppant sziklák körül, majd vizgátak közé szorúl, dörgő kaszahámorokat hajt s ezeknek kerekei alól habozva tör elé; mig helyenként meredek martjai hajdani borzadályos özön rettentő nyomait viselik. Haladjuk át most a Mölln előtti hidat s a kis város utczáin áthajtva, ragadó sebességgel közeledünk a felföldhöz, mellynek sajátságai minden lépten feltűnőbben mutatkoznak. Gyérebben állanak már itt a parasztudvarok; a réteket s mivelt földeket erdő váltja fel; egyre szűkebbé válik a szekér-ut; vadregényes bükk és fenyiierdő borítja az emelkedő hegylejtőket, frisebb illatosabb lesz a pompás lég, és mintha kétannyi férne tüdőnkbe, mint az alföld nehéz légéből, olly élvezettel szívjuk azt be s élvezzük éltető erejét. Rövid idő múlva szé*) Krückeii-Zergeszary.