Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-03-20 / 8. szám

126 Sz. J.-ra ment, de 6 igen keveset fogatott, mert többnyire a kijövő rókára szembe ereszté az agarakat. Szabolcsban legszenvedélyesebb rókavadász J. B. volt. Megterhelt szekérrel, szalonnával, hússal, tésztával, borral, zabbal stb. indult ö a rókavadászatra lovászával s vadászával. így járta be ő a megye nagy részét s mire ismét haza tért, 50—60 rókabőrrel volt terhelve szekere. Most még több a róka, mint valaha lehetett, de fájdalom kevesen űzik a vadászat e nemét, holott nincs olly kis rét, mellyben róka ne legyen. E télen R. A. és Sz. P. barátim szerencséltettek Hevesből; délután kimentünk vadászni, bárom kis rétet vettünk fel s mindegyikben egy-egy rókát találtunk. Azt kérdi valaki, bányai fogattunk? Bizon csak egyet, mert az egyik a lovasok kis száma miatt elszökött, mig a másikat én magam — ki e sorokat közlöm — kezeimből szalasztám el. Na de ennek magyarázat kell. Hijába, kezeimből eresztém biz én őt el. Ugyanis, a rétben magam jártam a kópékkal; balcsövemet — melly vakon volt töltve — alig hogy kilövöm, az egyik kopó elvisitja magát — de azzal elhallgat. Én, hogy tüzet öntsek a kopóba — mert már fáradt volt — s liogy a vadat is kiszoríthassam a rétből, kilövöm töltött jobb csövemet, a lövés alig durrant el, midőn közel hozzám sajátságos marakodó hangokat s nagy dulakodást hallok. A kopó fektiben megfogta a rókát. A zaj és marakodás felé siettem tehát s ime 10 lépésnyire látom a két ellent a nagy nádtorzsban dulakodni. A tűz elfeledteté vélem fegyveremet megtölteni, hanem jobb kezemmel megfogván a rókafarkát, bal kezemmel a puska tusával jó ütést intéztem a róka fejére : de tévesztém az ütést, mert — a róka védve magát a kopótól, mindig mozgott —• a róka feje helyett a szegény kopót ütém meg ; a kopó elereszti a rókát, — a róka kezemhez kap s én eleresztem öt : meg lévén győződve, hogy a kopó úgyis ismét megcsípi. De bizon eltűnt a róka. — Lehet képzelni, milly nevetségek közt múlt el az est, mennyi tréfára adott alkalmat e vigyázatlanságom : de hiszen ez egy főzamatja a vadászatnak. G. I. Vegyesek, Múlt február 24-én Szinán gróf Csáky barátai és ismerői köréből vadásztársaság gyűlt össze, melly következő napon reggeli után derült ég alatt indáit a vadregényes őserdőkbe s az első hajtásban 3 vaddisznót, 1 rókát, a második hajtásban 2 vaddisznót s 1 özet ejtett el. Az első napi vadászat ezzel be lévén fejezve, a vadászokat gróf Csáky kastélyában a legszebb hölgyek koszorúja várta Azt est, zene és táncz mellett vigan folyt le; a mulatság gyöngye és lelke S. . . Alexandrine kisasszony a/, egész társaságot elbűvölte gyönyörű hangjával s művészileg előadott magyar dalaival. Más nap 11 órakor — irja t. tudósítónk — ismét az erdőben valánk s a vadászat eredménye nem kevésbé fényes lön, a mennyiben két hajtásban 4 vaddisznó