Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-03-20 / 8. szám

124 Közben megfogta füleit s a nagy idomtalan föt megcsóválván, agyaraira mutatott mondván: „Te sem döntesz ki több fát." Azonban a vad lassú nyöszörgést hallat s egyik fülét megbillenti. A vadász felugorva kiált: „nini van ám még egy kis élet benne" — A kan kinyitja szemeit, egyet kacsint, első lábaira áll, majd farát is felemeli s mint a részeg ember kezd ide s tova irány nélkül támolyogni; a vadászok nevetik a halottaiból feltámadtat, míg a fáradt ebek egykedvűen nézik. Egyszerre egy röffenés s a kan a sürttbe tűnt. Az ebek utána, de igen fáradtak voltak már. Mire vadászaink fegyvert ragadtak, már késő volt. Az ebek nemsokára visszajöttek — a kan pedig mai napig is fut. VIRÁGHALMI. Rókavadászat kopóval és agárral. A vadászat e nemét úgy hiszem csak Szabolcs és Bihar megye vadászai s agarászai ismerik, hol erre a helyiség lehetséget és kielégítő eredményt nyújt. A puskás vadász s agarász közti vetélkedés sok esetben egymás szenvedélyének gúnyolását idézi elő; a rókavadászatnál azonban mind a két párt egyet ért, mert itt az eredményt csak kölcsönös egyetértés és közremunkálás biztosítja. A rókavadászat csak olly helyen lehető, hol apróbb tavak állnak s hol e tavak inkább nádat, kákát, zsombékot — mint vizet tartalmaznak, és hol a tó kiilkörén túl mindjárt sik föld — azaz nem erdő — terül el. A róka e tavakba költözik ősz felé, mert e járatlan siirü nád és zsombék közt biztosan érzi magát. Nagyobb tavakban is tanyázik ugyan, de már innen bajos a lompost kizavarni, mert sok kopó s még több agár kell vadászatához. Az apróbb tavakból azonban szökése lehetlen. Különösen Szabolcsban a Nyírség, hol a homokdombok közt olly sok az apró tó s erdőség is elég van, honnan ők az évszak e táján kiszoktak költözni : a rókavadászat Californiája. Bátran mondhatni, hogy nincs tó, mellyben róka ne lenne s mennél közelebb esik a tó a faluhoz, vagy valamelly tanyához : róka koma ottléte annál bizonyosabb. Mindjárt ősz felé, midőn már jó a rókabör, megkezdődik reá a vadászat. A vidéki agár- s kopótulajdonosok bizonyos helyen össze jönnek s következőkép működnek : A társaság meghatározván s nevezvén a tavat, hol a vadászat kezdetét vegye : az agarászok felülnek hátas lovaikra, egy vagy két agarát mindenki pórázon viszi magával s előre megy a kitűzött tóhoz, hol a tavat környező dombok háta megett körben elszórva helyet fognak, úgy hogy a tó széléről tekintve a lovasra, annak csak feje látható, többi testét az előtte lévő domb teteje fedvén el. A felállásnak azért kell igy történnie, hogy a rétből kijövő róka ne igen láthassa az agarászt. Ez utóbbi az egész hajtás alatt lovon til, hogy bár merre szökjék is ki a róka, rögtön kész lehessen azt az agaraknak bemutatni s üzöbe venni. Ha róka jön az agarászra, az agarakat nem szabad elbocsájtani addig, mig a róka az agarász ál-