Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858
1858-03-20 / 8. szám
120 A figyelmeztetett agaras úr, vizslás korcsmáros, vagy kopós patikás, természetesen ház-, rectius kovártélyörző ebének declarálta az elpusztitandót s igy történt, bogy m ai napság is tömérdek kutya van. Ehhez képest nem marad egyéb hátra, mint ismét csak szépen transigálni s egyiitt tartani gazda és vadász uraiméknak, s egy harmadik,negyedik,századik elöl egyesült akarattal elzárni az utat addig is, mig a vadásztörvény szabályai világosan kimutatják a korlátokat, mellyeken belől ki lesznek szabhatók a kivitel teendői. Az emiitettük kormányrendeletben az is van érintve, hogy olly helyeken, hol közbirtokosságok vagy községi birtokosok s nemnemesi földterületek vannak, a regale beneficiumok módjára árverés utján adassék haszonbérbe a vadászati jog. Némelly helyeken ennek következtében akad egyegy vadászatkedvelö birtokos, ki hivatkozva ezen rendeletre, árverés hirdetését követelte s mint legtöbbet igérö magához váltotta azon térség vadászati jogát; ez azonban a ritkaságok közé sorozható esetek egyike, pedig azt, hogy mennyire kívánatos volna e tekintetben a jog- és vi" szonyszabályozás, majdnem kiáltó szükségeink egyikének mondhatnók. Azon kérdés is merült már fel több izben, váljon a bérbe adott birtokokon való vadászati jog ok kit illetnek, bérlöt vagy bérbeadót eV — Természetesen csak azon esetben lebet erről kérdés, ha a szerződés pontjaiban nincs említve, kit illessenek e jogok V Mindkét félnek vannak igen erős védvei, mellyek szerint magának kívánhatja tulajdoníttatni a vadászati jog kizárólagos gyakorolhatását oly téren, mellyuek haszonvételét kibérlette s mellynek haszna vételeért bért fizet; mert kérdés, váljon azon ár meghatározásában, mellyet azon birtokért fizetni késznek nyilatkozott, nem vette-e számításba az ejthető vadak értékét is, mi némelly esetben valósággal feltehető. De továbbá azt állítja védvül a bérlő, hogy ama földtéren, mellyet bérel, azon idö tartama alatt — mig bérlete tart —- kizárólagos haszonvevöi jogot gyakorolnia a dolog természetében fekszik: mig másrészt a birtokos tulajdonosnak védvei sem épen minden alap nélküliek. A bérbeadó bizonyos meghatározott czélra adta bérbe tulajdonát p. o. földi növények termelésére, faizásra az erdőt, legeltetésekre vagy kaszálásra a mezőket s t efféle, s ha a vadászati jogot nyíltan nem adta ki bérbe, azt magának a föld bérlője nem tulajdonithatja ép úgy, mint egyéb királyi haszonvételeket nem tulajdonithat magának, hacsak azok a szerződésben világosan kikötve nem volnának. Vegyük közelebbi szemügyre ezen dolgot, s nézzük ezen kérdést a tilalmazás szempontjából, melly mindenesetre biztosabb támpontul fog szolgálni s némi világot deritend az ügyre. A haszonbérbe kiadott birtok, ha „tilalmas", úgy a tilalmazott birtokon való vadászjog azt illeti, ki azt tilalmazta, akár bérbevevő akár bérbeadó legyen az. — Ha a földbérlő tilalmazott földet bérel ki, tegye szerződésbe, hogy a tilalmas vadászati jogot is kívánja élvezni, különben okvetlen elütjük kívánságától, mert a tudva tilalmasul ismert föld egyszerű haszonbérlése által a vadászjogról hallgatólag lemondott, a midőn azt bérlet tárgyává nem iktatta a szerződésbe. —
