Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857
1857-04-02 / 6. szám
tem 10 nyúl hajtása, tekintve a nyújtott élvezetet, egy rókáéval fel nem ér. — A rókát agárral fogatom; soha többet kettőnél egyszerre ki nem viszek; nem tartván a sok helyen divatos agárcsordát vadpusztításnál egyébnek. Tagadhatlan, hogy itt több * a róka, mint tudtomra hazánk más vidékein. Késő ősszel, de főleg télen, egyenként kiszoknak jönni a sikra; gyakorlott szemmel belátva, anélkül hogy az agárnak felmutatnék, lovagol felé a vadász, miglen az agár, mint kilőtt ón, elszáguld a ló mellett, jeléül annak, hogy tudja hanyat ütött az óra. Nem irok újságot : ismeritek e nemét a vadászatnak valószinüleg mindnyájan, de hiszem kezet fog velem minden szenvedélyes vadász, ha állítom, hogy azon percztől kezdve, midőn a rókát beláttuk, a hajtás alatt s kivált bátor és elszánt vén róka ellenében két agárral, a legfeszítőbb érdekű vadászélmónyeknek minden perczben változó új meg új esélyein megy keresztül az ember. E vadászatnak az agárra nézve meg van siralmas oldala is, igaz : ezt illetőleg szabadjon egy tényt felemlítenem, melly agaraimmal történt : — most két éve öreg lovászom a tornallyai postára két agárral nyomában lovagolt. Hazateret ezcdc rókát pillantanak meg s csakhamar beérik; mire jó öreg szolgám, a lovat kimélve-e vagy magát nem tudom, a küzdtérre ért, egyik agaram ott helyben lehelte ki páráját, a a másik azonban megboszulandó társa szomorú végét, a rókának nem kegyelmezett mi több, hazáig még egy rókát fogott és ölt meg egymaga. Máig is meg van nálam az agárgyilkos róka kitömve, valamint elszánt és derék itt nevelt agaram a „Futó", melly egy délután két róka ellenében lőn győztes. Okulva jó agaram vesztén, de különben is főleg a jó lovaglás levén élvadó, az agarat nem hagyjuk magára, hanem a mint a rókával szembeszáll, ostorral vagyunk segítségére : — hány rókát fogatunk el ekként, ez a vadász közönségre mellékes érdekű. Magamról nem szólva , csupán testvéremet a szintén szenvedélyes lovasvadászt említem, ki most két éve egy télen 26 db. rókát fogatott agaraival. A sportnak ezen valóban érdekes nemével csak az a baj, hogy csupán azon rókát lehet meghajtanunk, mellynek a sikra kijönni kedve van, mig az erdők lakói nekem, kinek a gyaloglás nem erős oldalam és puskás vadász nem vagyok, elérhetlenek. A szenvedélyes vadásznak azonban ez akadály előtt tétlenül megállnia nem szabad, sőt kísérleteket kell tennie, mig a vadászatnak tágabb tért nyernie sikerül, mellyen még kitartóbb biztosabb lovak és különösen idomitott kutyák levén elkerülhetlenek, első alkalommal erre, mint hitem szerint tárgyunkhoz tartozóra, czélom visszatérni. Végül legyen szabad köszönetet mondanom saját és itteni vadásztársaim nevében azon sok igazságért és jó tanácsért, mellyet az agarászat, lótartás, és agarak ápolása ügyében, tisztelt Barátom, czikked tartalmaz. Folytatása a mellékletben.
