Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-04-02 / 6. szám

90 A szeretetreméltó vadásznőket örömmel szemléltük a kopók után, de sajnálatunkra az első csak 5-ször, a második pedig csak 3-szor vadászott. November elején reggelenként már mindig fagyos volt a fold, dél felé felengedt ugyan, de a scent nem volt tartós; a hó közepe felé csepergő esők jártaks noha javult kissé a föld, a nagy szárazság még sem lőn orvosolva; 16-ától a hó végéig az erős fagyok miatt csak két ízben lehetett vadászni. E hóban összesen 11 vadászatban 4 —11 vadász vett részt; 17 róka került hajtás alá, mellyek közül az egyik szép futás után lyukába menekült, 2 a nádban fogatott el; nov. 25-dik napján pedig olly gyönyörű futás és nyilttéreni halaly volt, millyen a vadászat évkönyveiben nem minden évben fordúl elő. E nevezetes napon egyesültek valahára mindazon feltételek, mellyek jó vadászathoz reményt nyújthatnak ós mellyek elé régen de hiába néztünk; több napig tartó eső a földet jól átáztató s noha éjen át erős vihar dühöngött, ez dél felé lecsillapúlt, az idő gyönyörű lett, és mintha sejthettük volna, hogy jó sport vár reánk, bizonyos kedves elfoglaltsággal mentünk ki a 8 sz. Coverhez. Ide érve beeresztettek a kopók (a nöstényfalka) a keleti vagy is kisebb nádasba s pár perczig csak a vizbeni pocsogásuk, a nád csörgése, az ostorászok csattogása hallszott. Most megcsendült az első hang; egy kopó találási jelt adott, elébb halk nyöszörgés-, majd reá hosszú vonitás által, — ez a rókavadászatnak legszebb, leghevélyesebb pillanatai közé tartozik. Buzditva szól hozzá a falkavezető; a kopók mind az első kopó felé rohannak; erősebben csördűl meg a nád; nem sokára elorditja magát egy másik kopó is, erre egy harmadik, majd az egész falka telihanggal hajt. A nádas alsó részén kilopódzik egy róka; de csak hadd menjen, ez nem a mi rókánk. Másfelé hajt a falka, megkeríti még egyszer a nádast, ugyancsak keményen viszik a dolgot, minden kopó csahol, és már-már a nádban leendő elfogástól kezdtünk tartani, midőn szerencsénkre, tally ho ! itt a rókánk. Alig 150 lépésre a lovasoktól erős öreg róka ugrik ki a nádból s az ültetvényekbe tűnik el. Most falkavezetőnk kürtje megharsan, az ostorászok tally hó-t kurjongatnak, nem sokára a falka telihanggal hajt ki s a legjobb scent-et nagy sebességgel viszi az ültetvényeken át. Megkezdődik tehát a pompás hajtás; a lovasok a kopók utáni helyet elfoglalják s a mennyire a lovaktól telik és a mély kukoriezatarló engedi, iigyekeznek azok tövében maradni. Ebben a hajtásban ez nem volt csekély feladat. A róka egyenesen Palota felé vette irányát; az ültetvényeken s az ezek sarkánál folyó posványos patakon átment; a kopók ezen is keresztül vitték a nyomot s noha a csatorna partjaiba a lovak térdig sülyedtek, a falkavezető ós az első ostorász mégis gyönyörű ugrásokkal szökött át azon; a falka azonban mindjárt a csatornán túl a nyomon balra fordulván, a közellévő híd a többi lovasoknak alkalmat nyújtott e veszedelmes akadály elkerülhetésére. A csatornán áthaladott róka irányát megváltoztatta s a Palota alatti nyárfasor végén keresztül a rákosi malom felé fordúlt; a büz mindinkább javult, a kopók nö-