Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-03-15 / 5. szám

1 69 szép eredményre vezet. — Magában érthető, hogy még eleinte e keresztezésről nem várhatjuk azon erős termetű félvér lovakat, minőket csak Angolhonból látunk átjönni hozzánk, — millyeneket nevelni tán legnagyobb feladata a lónevelélnek. Ez abból látszik, hogy északi német szomszédaink, kik jóval előbb állnak lónevelés tekintetében, még ezen erős, és még is könnyű félvér lovakat nem igen bírják felmutatni, — holott a versenytéren telivéreik már Angolhonban is arattak dicsőséget. De ha, mint mondám, nem is lesznek félvér lovaink mindjárt kitűnőek, kitartás meghozza azt is a fáradság jutalmául, s vannak hazánkban sokan, kiket a sors jobban kegyelt, s jó magyar vér foly ereikben, azok nem sajnálandják az áldozatot, s hogy jól vadászhassanak róka és nyúlfalkákkal : megszerzik azon legpracticusabb lovakat, az angol félvéreket is, inellyek idővel ménesbe kerülve, ivadékokat hozandnak tán azok számára is, kik annvit nem fordithatnak kivásárlásra,hogy Angolhon jó vadászlovait megszerezhessék maguknak. Lovat nevelni, és ismét lovat nevelni tehát magyar, ki a lovat szereti! Ki jó igás lovat nevel, izmosat, csontosat, ügyekezöt s nem tüzeset sebeset millyen a magyar ló, melly mindenre inkább használható, mint mába, — az a leghasznosabb állatot nevelte, mint £azda. O ' o ' o Ki jó ponyt nevelt, nyugodalmast, könnyűt, biztos járásút : az a magyar embernek mindennapi szükségeihez a legszükségesebb lovat nevelte. Ki nemes lovat nevel, abban anj^agi tehetség mellett nemes ambitiónak is kell lenni, melly ösztönözze hátúi nem maradni más nemzetek mögött a continensen s ne sajnáljon néhány ezer forinttal többet adni, hogy egy Sheet Anchor, Bay Midleton, Touchstone, Epirus, Orlando, s más legjelesbek ivadékait megszerezhesse. Lovat neveljetek ti is kisebb birtokos társaim, és neveljetek inkább kevés de jó, mint sok középszerű lovat. Higyjétek el, hogy nemes lovat nevelhetni a nélkül, hogy angol jockey adja neki a zabot, — fölnevekedik az, ha gazdája sajátmaga tölti is azt elébe, csak gyakran és vastagon töltse. — En is, mint sok más, a zöld asztaltól a zöld mezőre szorítva, magam művelem a paterna rurat, s miután még eddig nem birtam oda prózaisodni, hogy szépnek tartsam a birka bögését, sertés röfögését, és kecsesnek az ökör járását, bornyú bogárzását, munkaüres óraimat pár lovam s csikóim közt legörömestebb töltöm. A gazdálkodás annyira prózai tárgyai közt a szép és nemes eszméjéhez bizonyosan a ló áll legközelebb.