Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-12-30 / 24. szám

401 Az agarak nevezése és elsorsolása után, a szíves házi gazda pinczéjéböl került Szamorodni viditá fel a kedélyeket s tartá sokáig ébren a társaságot, minek folytán másnap későn gyűlt össze az agarász közönség a kitűzött találkozóra, melly Borbély József úr gyolcsi majorja volt. A bejelentett agarak száma 11, a lovasoké 9 volt, a társaság nagy része kocsiról vön részt az agarászatban, ezek azonban szerencsétlenül jártak, mert két nap fáztak, a nélkül, hogy egyetlen hajtást láthattak volna, de az agarászat után azzal vigasztalták egymást, hogy ha nem is láttak semmit, legalább tüdejöket edzették a hideg ellen. Az agarászat kezdete előtt Retsky András az alapszabályok szerint kinyilatkoztatta, hogy ő a leendő nyertest a dij értékéig kihivja. Ezután elindult a társaság a kunhegyesi székes földekre s csak hoszszú keresés után lelte az első nyulat. A föld keményen meg volt fagyva, úgy hogy mind az agárnak, mind a lónak igen nehezére esett a futás, annyira, hogy több ló és agár meg is sántult. Hideg de tiszta téli nap volt. Megemlítendő, hogy e napon az utolsó (IV-ik) hajtás róka után történt. Ez tudniillik igen lassan kelvén, nem volt kivehető, róka- e vagy nyúl. Az agaraknak bemutattatván, ezek igen érdekes hajtás után lyukához közel elfogták. E hajtást még érdekesebbé tette a rosz föld és néhány zsombékos fertő, mellyen a társaság nagyobb része legnagyobb sebességgel vágtatott át. Másnap az agarászat ugyanazon a helyen kezdődött s minden határozat mellett is, hogy pont kilenczkor veendi kezdetét s a kinek agara nincs jelen, midőn reá kerül a sor, leesettnek tekintendő — még is később gyülekezett a társaság s akkor is csak ennek felerésze jelent meg. Az első sorsolás útján összekerült agarak futása be lévén fejezve, a fennmaradt 6 agár újra összevettetett s ezek közt igen érdekes volt az első futás Gyönyörű és Tóbik közt, melly mind a kettő jó agár, ezen kivül Tóbik volt az, mellyet Retsky András a kocséri agarászatra szánt. Ez utóbbi — tulajdonosa- és az egész társaság sajnálatára megelőző napon egy körmét lerúgta, minek következtében nem is futott úgy mint különben; mind a mellett a két kutya hajtása nagy élvezetet nyújtott a nézőknek. Gyönyörű e hajtásnál egy körmét lerúgván, a jövő futásokra visszahuzatott. Az eldöntő futás szerencsétlenül ütött ki, mert a nyúl a lovasok mögött ugrott fel és az agarak alig pillantották meg; — midőn pedig épen utána iramodtak, a nyúl egy dombon ment át s futása irányát ott megváltoztatván, a dombra érő agarak többé nem láthatták. Minthogy azonban a biró, az alapszabályok értelmében, minden hajtáson tartozik Ítéletet