Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-12-15 / 23. szám

388 mástól, ő és mások azt tartván, hogy az agár csak jó nem pedig győző és sebes; mig én kétféle jó agarat hiszek és 25 évi tapasztalásom után ugy tanultam, hogy e különbségnek megkell lenni. Annyit vitatkoztam és firkáltam ezen kérdés megfejtése felett, hogy most a tisztelt olvasót az agarak futásáról még 1851-ben írt kis könyvem első néhány §-ának elolvasására vagyok bátor felkérni; ha azok nem győző okok lesznek, úgy mást kérek fel írásban védelmemre, mert nekem csak a gyepen marad fél igazolásomra a győző. Igen, sajnálom, hogy ezen véleményemet tettleg most legközelebb sem igazolhattam, de teljes reményben élek, hogy a jövő agarászat alkalmával, melly T. Rof_ fon fog tartatni,állításom beváltom;de ha akkora sem tudnék egy jó győzőt Podmaniczky barátom jó sebese ellenében előállítani, hiszem hogy várni fog s nem törpálczát a szegény győzők felett. Most pedig minden vélem egy véleményen lévő agarász pajtást felkérek, hogy ha a sors valakinek birtokába jó győzőt adott, jelenjen meg 19-re, vagy ha nem jöhet, küldje el agarát, mert ezzel tartozik is, ha elvét és szenvedélyét becsüli s úgy óhajtja tisztába hozni e valódi érdekes kérdést mint én. Felkérlek pedig titeket különösen veterán agarász pajtásaim, Elek M., (fásj J., Nadányi J. Grulátsi I., Szúnyog A., Mészáros Sz., kikkel annyi sok napot élveztem, kikkel annyiszor volt alkalmam tapasztalni, bogy a jó győző mellett a jó nyúlon a legjobb sebes is háttérbe szorul, kiknek egyedüli hitök velem együtt mindig az volt, hogy magában jó nyulat csak a jó győző foghat. Ne hagyjátok elvbarátotokat; segítsétek ki ha van mivel: emlékezzetek vissza, hányszor mulattalak jó győzőimmel. Vagy ha már az idő viszontagságai miatt szemeitek gyöngültek s messze nem láthattok, vagy csontfájdalmaitok miatt nagyon nem nyargalhattok, vagy végre annyira megöregedtetek, hogy a téli kemény időt egyáltalában nem bírjátok s igy kénytelenek lettetek sebes agarakra szert tenni : úgy Isten véletek! a jövő ősszel talán találkozunk. Retsky András. Az arab ló. (Vége.) „Most már majdnem lehetlenné vált — írja keleti utazásában Pückler-Muskau herczeg — valóságos nemes vérű lovakat kapni Syriában, ha csak a sivatagban nem keressük fél azokat, mi azonban annyi nélkülözéssel és veszéllyel jár, hogy erre kevés műkedvelő vállalkozik. Csinos külső elegendő nagysággal s látszólagos csonterővel párosultan található ugyan, de ezen lovak nem birnak valódi erővel és kitartással s a tenyésztmóny többnyire visszaver. A legkisebb valódi arab is több súlyt bir el s ötször annyi zaklatást áll ki." „Hedjasban többféle főlófaj van; a Ruihmee, a Chachaoué és az Andeni. A Nedschd lovai azonban valamennyi közt a legbecsesebbek s^legbajosabban kaphatók." „A nedschdi arabok nem tűrnek semmigkeresztezést; minden vérvegyítést bün-