Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-11-30 / 22. szám

379 Az idomítandó sólymokat vagy fészekből szedik, vagy szállós fiók korukban lépvesszővel, vagy pedig mint anyányi szilaj madarakat áthúzódáskor fogják. Az utóbbi fogatást, különössége miatt közelebbről ismertetjük meg olvasóinkkal. A solymár késő ősszel vadgödröt ás magának és fölötte halom alakú gyepes tetőt épít, nyílást hagyván közepén. Egy megszelídített göböly-szarkát pórázra kötve a nyíláson kieresztenek, melly mihelyt észre veszi a sólymot, visszabújik a nyíláson és nyugtalanságával s figyelmével a sólyom csavargását az ott levő solymárnak elárulja. Ha a sólyom nem távozik, akkor a solymár betanított két galambot, mellyek füttyre engedelmeskednek és visszatérnek, ereszt ki; a sólyom megpillantván a prédát, féléjük tart, az eldöntő pillanat nincsen messze : a gödör közelében készen van egy felállított tőr, közepe táján karikával ellátva,mellyen át vékony madzag fut s ennek végei a solymár kezében vannak mert az egyik vége az áldozat-galamb lábára köttetik és ez a tőr karikája felé huzatik : ha a sólyom az odanyújtott zsákmányra csap, a solymár hirtelen lerántja a tőrt s megvan a fogoly. IIa nem vén jó és erős testalkatú s tollazata hibátlan : akkor mindjárt idomító fejkosarat kap; hanem felel meg a solymár kivánatának, tüstént megöletik. A solymárok ugy ismerik már külsejéről a jó sólymot, mint a lóismerők a lovat. Már a fészekből szedett vagy szállós sólyom idomítása is nagy szorgalmat, türelmet és ügyességet igényel; mennyivel töb baj lehet tehát a szilaj sólyom idomitásával. Itt nem lehet czélunk az idomítás minden fokozatát tüzetesen tárgyalni, utasitván a kedvelőket részint az e tárgyú munkákra, részint és főleg a gyakorlatra : azoban mégsem mulaszthatjuk el róla egykét szóval megemlékezni. Miután a sólyom fejére a kosár, és lábszáraira karikás szíjjak köttettek, három napig sőt ollykor tovább is koplal s álomtól fosztatik meg, mire rendesen annyira elbágyad és kimerül, hogy kosár nélkül kézről mohón szedi a kinált eledelt. Ezen etetés ha a sólyom nem ijedős, ismétlendő, mig jól lakik és akkor az alvás is megengedtetik neki. Ezután szalagra kerül és azon húzogatva kézről etetésre szoktattatik. IIa ezt megszokta, akkor ugyanazon helyiségben, hol ez etetés módját utoljára gyakorold, fogat vele a solymár egy galambot vagy csirkét, mellyet, megölnie is szabad. Az egész eljárás elejétől kezdve most a szabadban kerül ismétlésre, hol is szintén a megnyirbált galambot vagy csirkét fogja és öli meg. Azután etetőre csalogatja őt a solymár, mellyről az oda szegzett eledelt kénytelen magának leszedegetni és elhordogatni. Az etető nem egyéb, mint közönséges fatuskó, mellyre olly madár szárnyai vannak szegezve, a minőnek fogdosására különösen idomítandó a sólyom. Ha mindezeket félénkség és habozás nélkül teszi meg, ha kutyák- s lovakhoz szokott, akkor már annyira van, hogy gyakorlott sólyom kíséretében vadászatra bocsátható. Azonkívül a sólymászathoz tartozó madarak annyiféle betegségnek és egyéb esetleges bajnak vannak kitéve, ápolásuk annyi gonddal jár, hogy a vadászat ezen ága magában véve már tanulmány és mesterség. Bár mennyire kedvelt és becses vala régenten a sólymászat, lassankint mégis hanyatlani kezdett, mig végre egészen alászállt; ennek a lőfegyver behozatala és a serét feltalálása az oka. Napjainkban ismét, különösen Hollandiában, föléledett, hol tulajdonképen soha sem is szűnt meg egészen. Jelesül Valkenswaard nevü nagy falu és attól nem messze eső s északi Brabantban fekvő Waalre helység nagy hírben voltak az ott idomított sólymokról és ügyes solymárokról. Régenten majdnem minden udvari solymár ott képeztetett. A mult század végén Valkenswaardban még 30, és Waalreban 2 sólymár-m

ester volt, kik által évenkint közel 100,003 frt. került forgalomba. Valkenswaard olly hirrel birt, hogy 1781. évben II. József császár, ki gróf Falkenstein álnév alatt utazott a külföldön, ezen helységet is érdemesíté látogatására. A helybeli solymárok sólymaikkal együtt elébe mentek és jelen-