Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-11-15 / 21. szám

352 Gödnek tartott, de alig szökött át a vaspályán, már is á vue hajtották a kopók, és a legelső homokparton (épen midőn egy jókora ürgelyukat rókalyuknak tartva, orrát abba dugná) elfogták. Az egész futam csak 15 perez ig (4 ang. mföldön át) tartott, de olly sebességgel ment, hogy kiki kényszerítve lön azon távolságban maradni a kopóktól, a melly távolságra a vadászat mégindultakor volt; úgyhogy néhányan telivér lovakon nem valának képesek az elöl haladó félvérekhez felmenni. Azért is, sebességre nézve hallatlan vadászat volt. o > A második rókát Dunakeszi felső végén a nagy 8-as coverböl ugratta ki a falka; csak hét kopó követé és a scent mintha el lett volna fújva, egyszerre olly roszszá vált; innen látható, hogy ugyanaz nap ugyanazon kopókkal olly ellenkező lefolyású két vadászat lehetséges, mint ez vala; mert ez utóbbi 1 óráig és 21 perezig tartott lassú nyúlkopófalka menetben számtalan eheck-kel (szünettel), csak hogy nagyon messze haladott, mert a róka ugyanazon utat követte, mellyet az előbbi; kivéve, hogy azon homokparttól, mellyen amaz elfogatott, ez utóbbi még az egész gödi pusztán át, a csomádi erdő szélétől vagy kétszáz lépésnyire ment, hol egy nagy vizszakadásban, a vadásztársaság örömriadásai közt fogatott el, mert már-már aggódni kezdtünk, hogy a ravasz ezúttal megmenti bőrét. Az itt belovagolt tér két német mérföldet tett. Mialatt mi nagy nehezen fogtuk el rókánkat, azalatt a falka hátralevő része egy harmadik rókát vett fel s ugyanazon a nyomon, mellyen az első ment, hajtotta s ugyanott fogta el; csakhogy mi nem vehettünk részt e fogatásban, mert már akkor haza felé léptettünk. De a falkár és az egyik ostorász ép akkor találkozott a vadászattal, midőn a többi kopó keresve akart vissza menni a dunakeszi coverhez, — s illy módon hármas / J kill koronázta a derék falka e napi működését. Ugy hiszem, hogy e két nap eseménye, a három róka és ama sajátságos vidrafogás, annyira érdekes és minden sporting-charactert érdeklő tárgy, hogy talán nem hibáztam annak e lapok utján közzétételével. A leirás gyönge ugyan és hiányos, mert hiszen csak az, ki tettleg veszen részt a vadászatban -s átérzi annak hevélyeit, csak az előtt áll tisztán a nyugalmas papir holt betűiben vissza nem tükrözhető kép; — ámde azok, kik több illy kitűnő sportban vettek részt, érteni fogják soraimat, habár tökéletlenek is s nem képesek elég eleven sziliben adni vissza az imént vázolt érdekes vadász-jeleneteket. Gróf KEGLEVICII BÉLA. «