Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857
1857-11-15 / 21. szám
351 kerülni az iszapos rétet, hogy a kopók mellé juthasson. A róka eleinte a vasút töltésén innen, egyenes irányban, homok buczkák közt és iszapos réteken haladott végig, mig egy kis nádasba érvén, abban pár másodperezig megpihent, de onnan kiugrasztva a vasút töltésén át a Dunának tartott. Érdekes percze volt ez a vadászatnak, mert a bécsi személyvonat közelgett, a kopók pedig lassan vadásztak a vasút töltésen át. A pályaőr kiáltása és figyelmeztetése vétette velünk csak észre, milly veszély fenyeget; ekkor — mintha csak parancs következtében történt volna, — újra hangzott a kopók éneke és mindnyájan még jókor haladtunk át a pályán, kivéve a falkárt és egv ostorászt, kik kénytelenek valának a A Tonat elhaladását bevárni s a tova rohanó falka után kettőztetett sebességgel száguldani, bogy a vesztett időt helyre pótolhassák. Ez alatt a róka a pest-váczi országúttal egye]ivonalban haladott és a gödi malom nádasához ért; a kiindulási pontot tekintve tehát egvenszöget képezett eddigi futása; most azonban a kopók által nagyon szoríttatván, újból irányt változtat s neki tart a vaspályának rettenetes sebes run-t (futást) adván az ottani homokbuczkákon át; de itt ereje már nagyon hanyatlott, mert a vasúti töltésen nem birt felhaladni, hanem annak tövében a rétre tartott és egészen tisztás helyen lefeküdt, de Nonsens nőstény fölugratta és többé ki sem bocsátá, hanem egy vaspálvai hid alatt elfogta. 48—50 perczig tartó sebes futás és az igen nehéz talaj (vizenyős árkok, feneketlen rétek és a vaspálya) nagyon lievélyessé tették e vadászatot, melly a legérdekesebbek közé számitható. Dolgot is adott ez a vadásznak, ki minden nehézség daczára, bátran akarta követni a nvilsebes falkát. A vadászat gyönyöreitől s a nap eredményeitől kielégítve tértünk vissza a kies fóti kastélyba, hol a vendégszerető háziúr nyájas családkörében vigan emlékeztünk meg a nap fáradalmairól, s előre is élveztük a jövő vadásznap remélhető sportját. Es e reményünk nem is csalt. A régen ohajtott esö bekövetkezett s noha igen csekély mérvben hullott alá, mindamellett a jó scent nem hiányzott, kivált az első róka után : ugyanis addig nem tapasztalt sebességgel és teli hanggal rohantak a kopók; mig a másodiknál feltűnő rosz volt a scent; a harmadiknál ismét tűrhető. A róka a Dunakeszi alatti csekély kis nádasból a nagy, Megyerig tartó nádasba akart ugyan menni, de a vadászok csattogásai által visszariasztva a falunak tartott , s ennek tövében a parasztudvarok mellett haladott végig, hol a paraszt gyermekek és ebeik által leriasztva, a völgybe a szőlők mellett folytatá útját Vácz felé, a szőlők sarkán pedig jobbra fordulván •K 1
