Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-08-30 / 16. szám

283 Ez évi első kirándulásunk augustus 10-én volt; 11-én jelentünk meg a dunapentelei révben; a tiszta és mérsékelt lég kedvezőleg hatott ránk, s csakhamar elfoglaltuk a főhadiszállást. Az idő szeszélyesebb a legszebb nőnél; kedvezéseit csakhamar megbánta, és tán példánkat követte, midőn magát gyorsan fellegsátorral vonta be, sőt tovább is ment, midőn bennünket mogyoró nagyságú jégzáporral megtisztelt. — De ez nem gátlá Kunság több barátságos fiait, hogy — megtudván jöttünket, bennünket fel ne keressenek. Elszéledtünk az esti lesre, nagy készülettel, de kevés eredménnyel; megtettük aztán a készületeket más napra, több halászt ladikokkal 5 órára megrendelve; mi aztán nyugvásnak adtuk magunkat, de az élénk társalgás, kaczérkodás, és dal az aludni kívánót sem engedte nyugodni; daczára mégis ennek egyik vadász a másik után kora szürkülettel kelt fel, sietve a hajnali lud- és kácsa-lesre. Ezután a ladikok pontosan megjelentek, elfoglalta mindenki helyét és kezdődött a hajtás; pár órai hajtás után harmadfél száz darab kevert szárnyas vad esett áldozatul. — Most a pusztítás sora az éléstárra kerül — mindenki közre bocsájtja a provisiót; — igy lehettek ellátva és teliettek hajdan őseink, midőn az ellenséget elpusztítván , nyugalomra vonultak a táborba, és lakomáztak és „csináltak nagy áldomást." Ezután ujult erővel mentünk az esti lesre. Es ez pár napig szokott igy tartani, most azonban hamarább vége lett a mulatságnak. — A puszta magányában felkerestek a barna hangászok és folyt a vigalom, midőn lovas gyors futár egyik uj házas fiatal barátunk számára családi örömhírt hozott, — vig poharakat váltánk, s búcsúzóra került a dolog, de előbb augustus végére nagyobbszerii vadjáratot határoztunk, mellyre a vetélkedés előmozdításául egy örömittas vadász barátunk, a legtöbb vadat elejtőnek három jutalmat tűzött ki, — hogy pedig a legroszabb lővő, se kedvetlenedjék el, egy másik barátunk annak számára is igért dijját; miből álland ez, máig titok. Azonban az ipar és civilisatio végveszéllyel fenyegeti szenvedélyünket; miután e vizenyős terek lecsapolása van tervben; — csak azaz egy vigasztal, hogy édes hazánkban sok terv örökös terv marad ; — de ha mégis megtörténik : Uram, hol kapunk akkor vadat? Modrovich Ignácz. Arab lovak Ausztriában. A császári ausztriai ménesek legújabban 73 arab lóval gyarapodtak, mellyeket Brudermann, es. k. ezredes ur, 1856 és 1857 évek alatt Syriában vásárolt. E tenyészlovak közül 16 mén, 46 kancza (44 meghágva) és 11 csikó. Egyes szállítmányokban érkeztek s öszpontositattak Triesztbe, honnan Bábolna, Mezőhegyes, Kadauz és Lipizza méneshelyekre osztattak szét. Brudermann ezredes ur küldetése legsikerültebb s legdúsabb eredményű ez utóbbi évek hasonnemű vállalatai közt. A szükséglet egy részt évek óta növekedőben volt, mig más részt az akadályok és nehézségek is .egyre növekedtek, mellyek a lószerzést Arábiában és Syriában bajossá, sőt magát a vállalkozást is veszélyesé tették. A kitűnő állapotban megérkezett diszlovak jelentékeny részt foglalnak el ama nagyszerű tervben, melly a cs. k. ausztriai ménesek szervezésének alapja s mellyre a cs. kormánynak az ausztriai lótenyésztés kifejtése és emelése iránti rendszabályai épitvék.