Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-01-30 / 2. szám

22 mikor élnie kellene, életunt lesz; s az illy elpuhult, életunt fiatal emberben rendszerint a legnagyobb miveltség mellett is tetterő, kitartás nincs. Fáj annak minden nélkülözés; s kivált hazánk jelen körülményei közt midőn annyi önmegtagadás, kitartás kivántatik — ha csak valamit akarunk is tenni hazánk és nemzetünk érdekében, — nélkülözni, tűrni, áldozni kell. Ezeket megfontolva, s a fönebbi bajokon segitni óhajtva; nem ugyan azon hitben, mintha ezáltal már e bajok meg lennének orvosolva, hanem azt hive, hogy valamit is ez segít a bajon, elhatározták néhányan, hogy addig is, inig társaság alakulhatna, állítsák fel a kopászatokat. Hozattak is a csákói kopász-társaság közbenjárásával és segitségével angolkopókat. 1855-ben újból szaporították helyből Angliából hozottakkal. Az idén újból szaporodott a kutyacsoport itt nevekedtekkel; s ma már elegendő számú vadászkutya van a közép sebességű nyúlkutyák (harrier) Kolozsvárt tehát vadászatok vannak. De inkább egyesek vadászatai, mint vadásztársaságé, mert társaság szine még nincs a dolognak. Részt vehet e vadászatokban minden vadászat-kedvelő. Van legalább egy alkalom megpróbálhatni lovainkat. Fiatal embereink bizonyos időszakban gyakorolhatják magokat a lovaglásban őseink példájára. Óvhatják magokat az elpuhulástól. Összejöhetnek magoknál öregebb s tapasztaltabb emberekkel, fesztelen társaloghatnak azokkal; s igy hasznukra válhatik a mulatság. S hiszem, hogy ha megkedvelik e mulatságot, sok helytelenebb elfoglaltatásoktól, költségektől fognak menekülni. Mert szivesebben fogják pénzöket erre adni, mint a kártyaasztal mellett, vagy más helyeken elfecsérelni. A mi már az idei vadászatokat illeti, ezeket röviden irom le; apró részletekbe nem ereszkedve, mire elég ok már az is, hogy minden kezdet nehéz, s a kezdetben levő dolos: leirását olvasni unalmas. f o Az idén igen mostoha idő járt a vadászatra. A vadászatok elkezdődtek oct. 1-én s nov. 17-én már utolsó vadászatunk volt, mert 18-kán beállott a fagy. Vadászatunk volt ez idő alatt 27; fogtunk 20 nyálat; kergettünk 80-at, — tehát megfogtuk csak negyedét, a midőn tavai szintén felét fogtuk meg; minek természetes oka a roppant szárazság következtében a nyom hiánya.