Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-05-30 / 10. szám

166 E hónapban a szénakaszálás javában foly. Nagy méneseknek ritkán van olly nagy rétterületük, hogy az egész szénakelléket arról lehessen kaszálni, bár ez kívánatos volna, mert a ménesnek tisztább, a lovak számára kellemesb és táplálóbb szénáról kell gondoskodni. A szénavétel rögtön a kaszálás után történjék, még pedig jól ismert rétekről. Németországban a vett szénát sok helyütt gyors mázsálóval akként mérik, bogy a megrakott szekeret a gép felemeli és megméri s miután a széna lehányatott róla az üres szekeret újra megméri, ennek súlya az összes teherből leszámittatván. Mások hídmérleget használnak a pajtában, vagy a kapuboltozat alatt, midőn a szénát az istálló padlására hányják. A ménesi háztartás kezelésére azonban, valamint a széna épentartására s a lovak tisztaságára nézve is jobb, ha a széna nem az istálló padlására, hanem pajtába jő, ott adagokba kötik s ezeket maga idején minden istálló részére kiosztják, hova aztán az átvevő istálló-őr szállítja. Y ii (I ász- \ a p t ií r. Junius. A gímszarvas vadászásának tilalma e hó első napjáig tart, jó azonban még kímélni, mert téli szőrét elhányván, most kezd liizni és szépülni — s ha már épen szükség van illynemü vadra, legfölebb fűről hizott nyár sas vagy szar vas üsző legyen az áldozat. Erősebb szarvast legfölebb e hó vége felé lehet lőni. A bak őz igen jó már ugyan, de a későbbi élvezet kedveért a levelezési időig kimélendő; őzborjút kopók után, de leginkább lesből lehet lőni, mert az öreg nőstény éji legelés közben örömest kijár a vetésekre, borsóra, babra, lencsére és lóherére s erőre kapott borjait magával vezetgeti. A szarvastehén azonban borjával a magányt szereti. Lesből itt ott már süldő nyúl is lőhető. Az öreg nyálak bakzása még folyvást tart. A vadkan még a sűrűségben tartózkodik, de a 8 —10 malaczos emse a meddőn maradt koczával bekóborolja a vetéseket s a burgonyában, kukoriczában és más veteményekben nagy károkat tesz. A medvekölykek erőre kaptak, birkózva játszanak, pofozzák egymást, fára mászkálnak, meredek hegyről lehengerkődznek, epret, málnát szedegetnek; az öregek vadméh odúkat keresnek s őz- vagy szarvasborjak után leskelődnek. A ragadozók megkölykeztek s ezért a vadász védelme és őrködése a nemes vad fölött e hónapban még szükségesebb, mint májusban volt, mert a kölykek már ki-kirándulnak; a farkas éjjel kóborol s ha csikót, borjút, bárányt kaphat, elevenen viszi azt kölykeinek a fojtogatás begyakorlása végett; a róka őzborju, süldő s madár oda vetésével tanítgatja fiait gyilkolásra; a vadmacska, nyest, görény, menyét falánk és inyénczbarátja a fogolynak és fáczánnak, pedig ez utóbbinak csibéi épen most jönnek elé. E csibéket fáczánosokban tyúktojással és hangyatojással tartják; az öregek elé megszűnik a gabonaszorás, miután már elegendő rovart, szöcskét és tápfüvet találnak. A fogoly csibéit sűrű gazban, bokros kaszálóban, vagy vetésekben neveli. E hó folytán a vadlibák szárnyra kelnek s János napja körűi a legjobb vadá-