Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-05-17 / 9. szám

146 nak megfelelő nemét keresi a tenyésztő és ez alkalmasint minden esetben gyorsaság és győzősség lesz, a nemes ló e két legbecsesebb tulajdona, mellynek létezését vagy nem létezését azonban csak próba választja meg. Az angol olly nagy súlyt helyez származásra, hogy kanczáját minden habozás nélkül száz mérföldnyire is elküldi, ha ott jobb vérre tehet szert, mint közelebb. A tenyészállatok megválasztásában — a vér- és tények irányfonalán kivid — azon elv határoz, hogy inkább az alkat átalános jó arányára néz az angol s a kisebb hiányokat — mellyeket Európában másutt aggodalmasan igyekeznek elkerülni — nem veszi számba, csak a főkellékek legyenek jók. Jól tudva, hogy tökéletesség nem lelhető, az angol úgy vélekedik, hogy például egy jó nyakállású, telt szügyű, erős hátú ós ágyókú ló kitűnően mehet, habár csontpókja vagy nyúlteteme van is, ellenkezőleg a legtisztább izomcsuklók sem érnek semmit, hol a jó járás egyél) feltételei hibáznak. A csontpók vagy tulajdonkép az izomcsukló alkotása, néha átmegy az ivadékra, néha nem, mint ezt sok eset bizonyítja; de az alkat rosz aránya az ivadékban mindig bizonyosan felmerül. Nem szeretnék akként félreértetni, mintha a csonthiányok iránt közönyös volnék; nem azt akartam én mondani, hogy csontpókos lovat kell tenyésztésre választani, ha illy hiány nélkül hasonló jóságú kapható; csupán annak felderítése volt czélom, hogy Angliában elv gyanánt áll az, miszerint az alkat átalános jó aránya s a ló korábbi tényei a fődolgok s hogy egy hiányos rész miatt nem kell a jó egészet elvetni; ha a főkellékek egyike megvan, legalább egy kisérlet teendő; ezenkívül az átalános külső alak megitélése könnyebb is a tenyésztőnek, mint minden egyes liiba felismerése — s ha a jó alkatróli fogalmak már megvannak alapítva és annyira elterjedtek mint Angliában, akkor a szerencsétlenség nem lesz olly nagy, ha mindjárt néha csonthibás ló választatik is tenyésztésre, csak korábbi tényei legyenek jelesek. Az öröklési hibák tanában növekedvén, fel soha eszünk ágába sem jutott volna például Don John telivér mént tenyésztésre alkalmazni, mert csontpók- és nyúltetemben szenvedett. Nem igy az angolok. Miután e mén tényeiről nevezetes volt, kisérlet ül tenyésztésre használták őt; ivadékai jók sőt némellyek kitűnőek lettek; J ago. Backbiter, Thé Ban, B arcél Ion a, Maid of Ma sham, smég sok más származéka ismeretes jó ló, még pedig valamennyi tartós és tiszta izomcsuklóval bír. A múlt hyppologiai történelme több illy példát mutat fel. Fájdalom, a nyervágy Angliában is több embert oda csábított, hogy a csekély távolságra való sebes jutás miatt az erőre és alkatra ne ügyeljen; azonban ez is hiba és épen nem követendő; de más részt a lótól semmi korábbi tényt nem igényelni s csak a szemre bizni, a választást, még nagyobb. A tenyésztésnél tehát fő kellékek : a tiszta származás, az alkat átalános jó aránya s a benső szerveknek és életerőnek tények útján kibizonyított jó volta; ba ezen igényeknek elég van téve, akkor mindent elkövettünk, mit ész és tapasztalás parancsol s e gondosságért a természet legtöbb esetben hálás leend, csak jó rendszerhez ragaszkodjunk. Nem kell azonnal megijedni és kétségbeesni, ba a messze tőidről hozatott