Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-05-17 / 9. szám

142 A mondottakat összevonva : hogy a lovak keresettebbek legyenek s a vevők száma nöjjőn, az élet minden szükségéhez más tényképességü lovakat kell nevelnünk. Ez pedig úgy volna eszközölhető, ha azon nemes társulat, melly a pesti lóversenyek lelkes előmozdítója, kebeléből íióktársulatot nevezne ki, mellynek szakértő tagjai a különböző fajokat kikeresvén és megbírálván, kellő keveréssel a fönebbi czéloknak megfelelő lovakat állítanának elé, *) és e mellett megkérné a m. kormányt, hogy erre segédkezet nyújtani, kivitelét pénzösszeggel segíteni s az eredményt díjjal jutalmazni kegyeskednék. 5) E társulat egyszersmind a régi magyar lovak faját, mellynek e honban valahol — ha névtelenül is —- bizonyosan léteznie kell, kikereshetné s e helyre hozandó faj jó katonalovakat adhatna. (

;) Mert bizon nem lehetett eredetileg rósz e faj, ha honunk XIII és XIV százada történetéből olvassuk, mint félt Europa a magyar lovasoktól és Zsigmond király alatt Friaul s felső Olaszország lakosai csupán annak hallatára, hogy négy ezer magyar lovas tört be a határon, a velenczei lagúnákba menekültek. Szerkesztői jegyzetek. 1) T. czikkiró úr pillanatra szem elől téveszteni látszik azt, hogy a lóverseny magában még nem czél, hanem csak eszköz, de hathatós eszköz, a czél elérésére, melly nem egyéb, mint a versenyzés buzdító hatása által jó tenyészanyagot hozni be ós szaporítani az országban, versenyeken a lovak tényképességét kipróbálni s pályadíjak reményével ösztönözni a lónevelós ügyét. Mennél több a versenytér és pályadíj, annál inkább szaporodik a tenyészanyag s csak ez legyen kellő mennyiségben akként elterjedve, hogy a hágatási díj ne haladja meg egyes tenyészteni kívánók tehetségét, vagy hogy ezek, a lovak számszükségének növekedtével, a biztos nyereség fejében ne sajnálják a hágatási díjat — csak, mondjuk, a jó tenyészanyag ós vér legyen kellő mennyiségben elterjedve, czélszerü vegyítéssel minden szükségnek megfelelő alkatú lovakat lehetem! előállítani. Példa Anglia, hol egyesek másfél százados buzgalma arab tenyészanyag behozatala által, száz versenytér útján s átgondolt nevelési rendszer gyakorlatával, a mostani angol fajt mind számra, mind minőségre nézve leghíresebbé tette s minden czélnak megfelelő lovat mutat fel. Példa Francziaország, hol pedig e század első tizedeiben a ló dolga roszabb lábon állott, mint Európának kevés egyéb területén s jelenleg már fényes sikerrel dicsekedhetik. Igaz, hogy ott e siker nem annyira egyesek, vagy egyletek buzgalmának, mint a kormány intézkedéseinek köszönhető. Lajos Fülöp király 1834-ben új „ménes igazgatóságot" szervezett, melly tenyészanyagúl nagy számú és nagy becsű méneket és kanczákat vásárolt Angliából és keletről s e vásárlásokat máig is folytatja. Angliát kivéve sehol másutt nem található olly nagy számmal első rendű kitűnő angol mén, mint Francziaországban. Ezen apalovak használhatása a közön-