Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857
1857-04-15 / 7. szám
no ból volt kifogva s ugy eleresztve. Míg ellenben Pest megyében, a locsocli erdőben, ezelőtt mintegy 25 évvel, nyolcz jó vezér magyar kopó, egy 13 éves bikaszarvast addig űzött a puskások kezére nem kerülve, hogy kifárasztották s végre elérvén, mind a nyolcz ebbel rajta csüggve jött a vadászokra. Az erős állat pár száz lépésnyire vitte üldözőit, míg terhe alatt összerogyott s ez felséges látvány volt a kopók tulajdonosára, ki nem akarva is Acteonra gondolt. Mi a lovasok bravourját és a lovak kitartósságát illeti e kopászat körül, miután a csákói naplóból ugy találtam, hogy 65 percznél hosszabb hajtás alig történt; ezt valami nagyszerűnek sem a lovasokra sem a lovakra nézve nem tartom (kivéve az eseteket, hol rendkívüli akadályok jönnek közbe). Boldogult Vesselényi Miklós zsibói istállójából egy Szolnok megyei betyár néhány évvel ezelőtt, éjszaka két telivér csikót saját lovához kötve vitt el s önvallomása szerint 24 óra alatt a halai rétre Szolnokhoz közel pányvázta ki azokat, hol meg is fogatott. Mind a mellett én a kopászatot, mint a felsőbb köröktől leginkább elfogadott vadászatnemet pártolom s mulatságosnak is tartom, de mostani modorában a valódi vadász kielégítésére nem elégségesnek hiszem és csak azon oknál fogva, hogy a minden falkában szükségeskép meglevő néhány jó vezérkopó mesteri működése elvesz a sok selejtes mellett s mert gyakran, ha a nyom annyira rosz, ennek nem a föld , de ez utóbbiak az okai, mellyek a földet a vezérek előtt összevissza tapossák s igy ezek a szagot nem érezhetvén, a vadászat sikeretlensége miatti megrovás őket is illeti. Ott, hol a nyulak annyira lusta futók, hogy a legsebesebb kopó ezer ölön is szemmel kisérheti a kis tapsifülest, ott magam is szeretnék ötven kopót kétségbeesések közt sírni hallani, mert ki illyet soha nem látott, nincs fogalma ez iszonyú jajveszéklésröl. De megkívánnám, hogy minden első nyúl áldozatul essék, még pedig folytonosan nyomot tartva és a legerősebb concert mellett. Ott hol a nyúl még a gyalogló agár előtt is elrepül néha, megengedhető a vezéreknek, hogy ollykor eltévesszék, de ha csak fris nyúl véletlen nem kel fel, ráakadjanak, ha mindjárt toronyba szaladt légyen is s addig űzzék, míg be nem számolnak vele. Illyen nyulaknál, hajó vezerkopók veszik űzőbe a vadat, a vadász a legjobb ló hátán sem kiván sok árkot és barrieret; szerintem az volna a kopászat tetőpontja, ha olly falkával lehetne vadászni, melly csak rendkívüli időben ismerne rosz nyomot; míg igy majdnem többször sikeretlen az egész napi küzdelem s több élvezet marad a lovaglásra, mint a föczélra.
