Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-04-02 / 6. szám

100 barátja s családját az ős Thurzó nemzetségből származottnak állítja — január derekán, az akkor még Moldvában feküdt Schlick-huszárezred néhány tisztjét Berladból farkasvadászatra hívta meg. „Vadászatunk színhelye — írja szíves tudósítónk — a Berladhoz fél órányira fekvő, nem nagy — mindössze vagy 500 holdnyi — de igen sűrű erdő volt, hol télen nyáron farkas, róka elég van. Itt sok hajtóval szokás vadászni s meg is jelent 160 hajtó, köztük 110 fegyveres paraszt hosszú csövű kovás török puskával s bár virradatkor gyülekeztek, közel délig megtartott, míg a házi úr a puskásoknak a lőport s készletet kiosztatta s míg a hajtókat és vadászokat elhelyezni lehetett. A legjobb helyeket az úri vadászok foglalják el; illyenek voltunk ez alkalommal a házi úron és más négy bojáron kivűl mi huszártisztek, számra öten s egy idevaló gyalog tiszt. Az első hajtás az erdő legsűrűbb Kalugyericza (apácza) nevű részében kezdődött s egy órába került, míg a hajtók a vadászokhoz jutottak. Ezen első hajtásban lőttünk 6 farkast, 3 rókát, 27 nyulat, én magam egy álláson 1 farkast, 1 rókát és 5 nyulat, a másodikban 2 rókát, mig ebben összesen 1 farkas, 4 róka és 9 nyúl esett. E kettőnél több hajtást — az illy vadászatokon uralkodni szokott roppant rendetlenség miatt — tenni nem lehetett s csak az a csoda, ha a rend teljes hiánya mellett szerencsétlenség nem történik. Különben itt a kártékony vad száma légió; éjjel nappal tavasszal nyaranta üldözik és irtják azt hajtókkal, kópéval, agárral s még is több mint elég van. A kutyákat illetőleg— bár harmadfél éven át sokat vadásztam itt, de egéaz Moldvában nem láttam egyetlen jó kopót, vagy agarat, csak ollyat is, minőt nálunk lehet találni. Február közepén az orosz határon a Pruth mentében lévő nagy nádasokban vadásztunk, hol egyetlen hajtásban, 200 hajtóval és 10 úri vadászszal, esett 4 vaddisznó, 5 farkas, és 17 róka, nyúl egy sem. A fönebbi számbólén 1 vaddisznót és 5 rókát, a mellettem állott Greneo kapitány 2 vaddisznót és 3 farkast — ejtettünk el. Tréfás toaszt, az „agarász veterán" öreg Pálinkás János tiszteletére. Elmondva egy nagy agarászati estélyen. Közli Mindszenti. Uraim! Egy nevet említek ama kemény fajból, Mellyről Kocsér Szőreg hős krónikája szól; Edzett lovagias nemzedék és elszánt Agarásztéren és harczmezőn egyiránt. Míg lesz Kocséron nyúl, melly a gyep fenékbűi A buczkákon át az erdőnek menekül, Ki a lovagias jellemet kedveli : A Pálinkás névre kalapját emeli! ím ősz barátunk is e törzs egyik ága Mellybe a sors keze sok mély sebet vága, De bár zöld lombjait a vihar elszórta Sebjeit a jó nedv lassankint kiforrta; Ám nézd! az ősz hajak s szakái rámájából