Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1894-05-13 / 19. szám

akár tájékozatlanság miatt, akár a fennforgó akadá­lyokot való félelmükben még folyamodni sem mernek? ! Hány növendéknek és mennyi ideig lesz elég az általam a szegénysorsú siketnémák oktatási czéljaira gyűjtött csekélyke összeg? Tegyék, kérem adakozásukkal és közreműködésükkel lehetővé, hogy legalább néhányat a folyamodóknak segélyezhessem ismét olyan módon, amint az „Kimu­tatásomból láthatni. Minden legcsekélyebb adományt hálás szívvel ve­szek és kérem azt postautalványon küldeni, mert igy portómentes, nem feledjük, hogy a szelvényre a összeg alatti üres helyre ezt kell írni; „Mint könyöradomány a m. kir. belügyminisztérium 84872jl888, számú ren­deleté folytán portómentes. Kérem továbbá, hogy bármiféle levelezésük leszen velem siketnéma-ügyében, azt a lelkészt hivatal, vagy községi elöljáróság útján szintén hivatalosan s igy portómentesen intézzék el. Hadd maradjon meg a bé- yegek ára is inkább a szegény siketnémák javára. Kimutatás amaz adományokról melyek a szegénysorsú tanköteles siketnémák oktatási czéljaira f. é. márcz. 29-étöl május 7-éig befolytak. Beidl Alajos apátkanonok Győrött 50 frt, Kir. fegyintézet Szamos-Újvárott 43 frt 35 kr, Kir. fegyin­tézet Sopronban 33 frt 50 kr, Kir. kerületi börtön Szegeden 22 frt 4 kr. Kir. közvetítő intézet Kishartán 20 fit. Az éjszakmagyarországi kőszénbánya és ipar- vállalat r. társaság Bpesten 20 frt, Az „István“ gőz­malom Debreczenben 10 frt, Bossányi László 10 frt, Majthényi István orsz. gy. képviselő 10 frt, Benyák Ottó kajári plébános 8 frt 36 kr, Farkas Mihály czimz. kanonok Nógrád-Vadkerten 6 frt 93 kr, Alth Márton plébános Leibiczen 6 frt 83 kr, Makáry István apát- plebános Gzegléden 5 frt, Első magyar gazdasági gépgyár részv. társaság Bpesten 5 frt, Kremmer And­rás Somberken 5 frt, A kisbér-fűzitői gyári r. társa­ság 5 frt. A kir. fegyintézet igazgatósága lllaván 5 frt. Egy eladott tajtékpipa árából 5 frt, A kecskeméti kegyesrendi főgymnázium igazgatójának gyűjtése 4 frt 65 kr, A tápió-bicskei plébánia hivatal 3 frt, Sze- doglavics Ferencz mogyoródi plébános 3 frt, Tanács József fóthi plébános 3 frt, Pemp Antal felsőbányái esperes-plebános 3 frt, Korpás Pál szegvári plébános 3 frt, Brűhl Antal udvardi esperes-plebános 3 frt, Opitz Sándor adai plébános 3 frt, Szabó Imre kocséri plébános 3 frt, Pröbsztl Pál újhartyáni plébános 3 frt, Sax Ferencz az evang. egyház pénztárnoka Győrött 3 frt, Rátz Pál nagybányai plébános 3 frt, Válics Já­nos bács-madarasi plébános 3 frt, Dr. Ott Adám bpest-ujlaki plébános 3 frt. Stűr Dániel kuczurai evangélikus lelkész 2 frt 70 kr, Mócza Imre tápió-sze- csői plébános 2 frt, Fábián János é.-újvári kanonok- plébános (kiről alább bővebben lesz szó) 2 frt, Cser­mák Kálmán tótkomlósi ev. lelkész 2 frt, Harsányi Sándor orosházi ev. lelkész 2 frt, Bujkovszky G. La- josfalvi ev. lelkész 2 frt, A felsőőrsi plébániai hivatal 2 frt 20 kr, Sárkány Sámuel pilisi ev. lelkész 2 frt, Drien István pléh. Kúnszentmiklósról 2 frt, A czeglédi tég­lagyár 2 frt, R.ezi Vilmos magyar-czernyai plébános 1 frt, Halkóczy János jászó-ujfalvi esperes-plebános 1 frt, Kovács József malaczkai plébános 1 frt, Dr. Ulár István szentesi apát-plébános 1 frt, Szepesy Ede zemp- lén-bátyi plébános * 1, frt, Kompanyik Cselestin apát- plebános Lőcsén 1 frt, Honig Vilmos garamujfalusi esperes-plebános 1 frt, A kishartai ev. lelkész 1 frt, ITrk János málnapataki ev. lelkész 1 frt, A modori ev. lelkész 1 frt, Bakacs Imre monostor-apáti plébános — Bizony öcsém, ha Herkópáter leszel is, még akkor sem urazlak, csak „öcsém“ maradsz te; aztán meg, mivel úgy is csak Pipás Gábor maradok, soha se leszek „úr“, hadd maradjak tehát továbbra is Gá­bor bácsi, tudod úgy, mint azelőtt. A tollas Nagy Pé­tert is tegeztem; magyar ember nem szeret urazni senkit . . . Tollas Nagy Péter! . . . Mintha már hallottam volna valahol azt a tollas nevet! Utánna néztem, kikutattam az egész Nagy fa­mília családfáját s „tollas“ előnévre nem találtam benne sehol. Fúrta az oldalam a kíváncsiság annál is inkább, mert emlékeztem rá, hogy boldogult Péter bátyám fur­csa szemeket meresztett a „tollas“ szóra. Kérdezősködtem, kutattam tovább, előfogtam min­den ismerősét, végre megtudtam az igazi okot. Tollas Nagy Péter becsületes nemes ember volt. Szerette a pipát, megitta a bort, bonvivant ember volt . . . Pörge, kissé őszbe vegyülő bajusza mindig „valódi magyar“ bajuszpedrővel dicsekedett s megve­tette mindazt, a mi német volt. Történt egyszer, hogy hivatalos volt valami nagy úri lakadalomba s ő, nem tartván otthon vissza sem­mi nemű asszony népség, nem kapaszkodván semmi­féle gyermek csoport kaputjába, elfogadta a meghí­vást. nagyon szívesen, miután volt rá gondja, hogy a meghívók szomjasan el ne távozzanak, no meg aztán egy kis húsféle, kalács is adadt az éléskamrában. De az öreg czudarul megjárta, mert a lakadalom- ból lagzi lett; a békés menyegző helyet verekedesre ment Péter bátya. De hát csoda?! Hogy nevethetnek az emberen, ha azt a nótát huzatja, hogy: Réz tepsiben sül a máié ; Nem leszek én viczispánné! 1 fit, 1 ekár Lajos Losonci-Tamásból 1 frt, A lőcsei e®vra,z,, , ’ ^r^hl -lózsef örményi plébános 1 frt, Kring Miklós doröcskei ev lelkész 1 frt Szekelv Gvula Nagy-Lomniczról 1 frt, Graf József bonyhádi ev. lel­kész 1 fit, Zitnmoimann Andor gölniczbányai ev lel­kész 1 frt Gránicz János Peregről 1 frt Kis I aios bobai ev. lelkész 95 kr, A horltáti ev. egyház szegé­nyeinek pénztára 30 kr, A felpéczi ev. lelkész 10 kr Fölösleges bélyegeket küldöttek: Balogh Gergely de- rekegyházi tanító o ki, Szroetana Szaniszlo korponai tanító 5 kr, Konrád Géza gyulai ref. lelkész 5 kr. Ra- dikovszky János bpesti lakos 5 kr. A siketnémák vagy hozzátartozóik gyűjtéséi és adományai: Szlávik József jász-apátii tanító 26 frt 44 kr, Gerszner Lajos Veszprémben 13 frt 25 kr, Kleer János Pészakon 11 frt, Faerber Ferencz Bpesten 10 frt, Vomaszta József Bpesten 5 frt, Raksányi Samu Bakabányán 5 frt, Horváth Sándor Pécsett 3 frt, Walter Menyhért Császártöltésen 2 frt, PIódusz József Pázmándon 2 frt, Erdélyi Imre sn. növendék 50 kr. Összesen 434 frt 42 kr. Ebből kivonva a széle­sebb körben eszközölhető gyűjtés végett szükségesekké vált újabb nyomdai- és postaköltségeket 71 frt 10 krt, marad a jótékony czélra 363 frt 32 kr, mint a már- czius 9-én kimutatott 2911 frt 47 krlioz adva, kapunk 3274 frt 79 krt. Egyúttal bátorkodom megjegyezni, hogy az ada­kozók sorában, fentebbi helyen említett Fábián János éújvári kanonok-plébános úrnak a siketnémák javára még 1885-ben tett és az éújvári r. kath. iskolaszék kezelése alatt levő 1000 frtnyi alapítványa után járó kamatokat „Fábián János-féle ösztöndíj“ néven szin­tén intézetünknek sikerült megnyernem, a nagylelkű alapitónak ama kikötése mellett, miszerint azt minden­kor éújvári r. kath. siketnéma kapja meg. E szerint intézetünknek most már 3 ilyen ösztön­díja van, t. i. Vácz városáé, a Váczi fegyenczeké és a Fábián János-féle. Vivant secpientes ! Meg kell továbbá említenem a nm. vallás- és közoktatási minisztériumnak az ügyet nem csekély mértékben elősegítő amaz elhatározását is, mely sze­rint az intézet alaptőkéje javára ezután befolyandó adományokat és hagyományokat szintén a tanköteles siketnémák oktatási czéljaira kívánja fordittatni. Mely üdvös intézkedés újra legalább 10—20-szal fogja apasztani egy tanfolyamon belül az ország ezerekre menő ama siketnémáinak számát, kik az oktatás ál­dásaiban szorult anyagi viszonyaik miatt nem része­sülhetnek. Végül jelentem, hogy a helybeli statusquo izrae­lita hitközségnek ama 10 írtját, melyeket tiz éven át tartandó évi 5 frtos segélyének két első részlete gya­nánt eddig köszönettel kezemhez vettem, két izr. val­lási! szegény bejáró növendék között, t. i. Klein Manó VII. és Katz Jakab II. oszt. növendékek között felez­tem meg. Mit, amidőn a nagyérdemű közönségnek hálás köszönetem nyilvánítása mellett becses tudomására hozni szerencsém van, kiváló tisztelettel maradok Váczon 1894 május 7-én. a Tekintetes Szerkesztőségnek alázatos szolgája Fi vár Ignácz, s. k. kegyesrendi áldozópap, a siketnémák' váczi kir. orsz. intézetének igazgatója. Felforrt az öregben a méreg, a földhöz csapta a keze ügyébe akadt boros üveget, aztán kiállt a szoba közepére és tőle telhető ékes hangon búcsút vett az ifjú pártól, kérvén az ég áldását rajok; „de, — foly- tatá a lakadalmas nép felé fordulva kimeresztett sze­mekkel, tajtékzó szájjal — azok a nyomorultak ma nevettek utoljára!!“ s megfenyegette a kaczagókat öklével, a kiknek igy mérgelődve még jobban tetszett az öreg, ki eddig még a légynek se ártott s egyszer azt is megtette, hogy az egész vadászterületet maga akarta kiváltani, csakhogy ne lövöldözzék azokat az ártatlan jószágokat. Persze hogy nem adták oda! Eltávozott a vigadók közül s a Rákóczit húzó czigányoknak büszkén dobott oda egy tízest. Reggel elküldött két jó barátjáért, a jegyző- és a kántorért, hogy hívnák ki nevében az egész lakadal­mas truppot, mert ő nem bánja, ha bele törik is a foga; de megöli mind, ilyen szégyenfoltot nem hagy­hat magán ! A segédek kajánul mosolyogtak, ott hagyták a dühös öreget s hozzá fogtak a kihíváshoz. Az első ellenfél, Péter bátyám volt legjobb ba­rátja, a kihívást elfogadta, megnevezte segédeit, a kik emezekkel kölcsönösen egyszeri golyóváltásban, 15 lé­pésről, 5—5 lépés avánszban állapodtak meg. Péter bátya a 15 lépést nagyon közeinek találta s kissé elsáppadt; hanem azért nem volt ő olyan em­ber, hogy megijedjen ! Bár jobban szerette volna, ha legalább hatvan lépés lett volna a distancz. Magához hivatá a jegyzőt, megcsinálta végrende­letét s várta az elérkezendő harmadik napot. A párbaj helyszínéül átengedte saját szériís kert­jét, hogy idegen földre ne hulljon vére s reggel ko­rán, teljes diszmagyarban, mert igy akart meghalni, már ott méregette a 15 lépést. Tizenöt . . . közel van . . . nagyon közel . . . Elérkezett a hat óra ! . . . C S A R N a K. Jellemvonások a király életéből.*) Ferencz József király közmondásszerü pontossá­gának és példás kötelesség-végzésének nyitja minta­szerű rendes élete. Nyáron ötkor, télen hatkor szo­kott kelni. Rendesen egyedül reggeliz, miközben a la­pokat olvasgatja. Hét órakor már megkezdi a munkát. A jelentéseket és élőterjesztéseket figyelmesen meg­hallgatja, az ügyiratokat sokszor személyesen is átta­nulmányozza. Egymásután jönnek azután az udvari és katonai méltóságok, miniszterek és egyéb előkelőségek mindannyian közérdekű ügyekben kérve és várva a király határozatát. Délelőtt tizenegy után van a villásreggeli, azután megint a folyó ügyek tárgyalása következik. Az ösz- szes főhivatalok küldik fel szentesítés végett a legfon­tosabb ügyiratokat, melyeket a király tételről-tételre áttanulmányoz. Így tart a munka késő délutánig, midőn öt és hat óra közt ebédre hívják. A király a legszűkebb családi körben szokott étkezni. Vasárna- ponkint azonban az uralkodóház számos tagja hiva­talos az ebédekre. Vasárnapokon és ünnepeken a király rendesen misét hallgat. Ha vendégei nincsenek, vagy színházba nem megy, már este kilencz órakor pihenni tér. Sokszor keltett már méltó feltűnést a király em­lékező tehetsége. Gyakran évtizedek múlva is vissza­emlékszik azok nevére, a kikkel hajdan valami neve­zetesebb alkalommal dolga volt. Az arezvonások me.- moriája pedig annyira ki van fejlődve nála, hogy a legritkább vidékeken látott feltűnőbb arezokra évtize­dek múlva is visszaemlékszik. Legfő szórakozása a vadászat. A királyi erdőkben mindig készen vannak a király szórakozására s a hová nem mehet, oda rendesen legbizalmasabb rokonait szokta küldeni, mert erdeire meglehetősen féltékeny. A király kitűnő lövő s fegyvere ritkán hagyja cserben. Vadászatokon legbizalmasabb és legközlékenyebb. Ilyen­kor nem is folyik egyébről a beszéd, mint vadász-él­ményekről és hajtótörténetekről. A király egészsége példaszerű. Betegség évtizedek óta nem érte. Eltűri a legnagyobb viszontagságokat, sőt a leghatártalanabb fájdalmakat is, de idegrend­szere nem sínyli meg. Huszonhat évi királysága alatt egészen megaggott, de daliás termete nem vesztett semmit sem ruganyosságából, szellemi ereje a kitar­tásból s munkabírása legnagyobb szorgalomból. A király a leghíresebb lovasok közé tartozik, ügyessége és bátorsága a legfárasztóbb hadgyakor­latok alkalmával valóban páratlan. Három-négy teli­vér angol paripa is kidül alóla, de a király fáradat- lan marad. Nagylelkűsége eszményi. Szerencsétlenségeknél ő az első vigasz. Részvéte mindig őszinte, meid inkább lemond minden ünnepiességről, mint a szegények mel­lőzéséről. Alig múlik el nap, hogy föl ne szárítaná alattvalói könyeit s meg nem könnyítené a szerencsét­lenek életküzdelmeit. A király palotája minden héten kétszer tárva- nyitva áll azok számára, a kiknek orvoslandó pana­szuk vagy gyógyítani való gondjuk van. Más feje­delmi udvarnál nagyon megrostálják a szegényeket. Nálunk senkit se utasítanak el az átalános kihall­gatásról. Lovagiasságánál csak alkotmányossága erősebb. Szereti alattvalóit s azok közül Magyarország népeit legjobban. Jelszava: „Bizalmam az ősi erényben.“ A *) Mutatvány dr. Körösi László »Kortársak« ez. most meg­jelent müve II. füzetéből. Folyton közeledő kocsizörej hallatszik az utczáról s az öreg szive ügy összeszorul, alig tud lélegzeni . . . már itt van . . . befordulnak . . . hála Isten, csak az ő segédei, meg a doktor. Leszáll nak, sok szerencsét kívánnak, biztatják, hogy hiszen hátha nem talál az ellenfél! Bemennek egy kicsikét törkölyözni, de megérkezett a másik kocsi is. Az öreg odáig volt a félelemtől, úgy kellett kive­zetni a helyszínére s deszkát támasztani a háta mögé. Péter bátya már félig meg volt halva, a segédek meg súgtak-búgtak . . . nevettek . . . Alig hogy meglátta e helyzetet az én urambátyám, dühbe jött, ereje visszaszállt, haragos pir boritá el ar- czát, eldöntötte a támasztó művet s — öt lépésre előre megy . . . — Czélozz!! kiáltanak a segédek. Mind a két fél fölemeli fegyverét s czélba veszi a másikat; egyiknek sem remeg keze. Tüzelj !! ! Egyszerre dördül el a két fegyver s Gábor bátya ott tapogatja magát, nem hall semmit, nem lát, nem tudja, hogy él-e vagy meg van halva ... de ... oh! . . . csupa fehér a diszmagyar . . . oda van ! Az ellenfél pisztolya jófajta lúdpehelylyel, az övé meg csak lőporral volt megtöltve. Ki ugyan nem békültek a felek, de az öreg meg­mondta, hogy először és utoljára párbajozott; jegyző és kántor elébe ne kerüljön többet; lakadalomba meg el ne hívják ! . . . S ez mind megjárta volna, csak a fekete díszru­hából ki lehetett volna tisztítani a „tollat.“ Piczl.

Next

/
Oldalképek
Tartalom