Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)
1890-07-20 / 29. szám
által — vas és czement — melyek a hőváltozásoknál egyenlően terjednek, s ezzel igen erős tapadási, teljes tűzbiztonsági constructiók vihetők ki. A hőváltozás a „Monier“-féle szerkezetre semmi befolyást nem gyakorol; azonkívül említésre méltó, hogy a vas a légbefolyástól menten nem rozsdásodik meg, mint ezt számos kísérlet bizonyította; midőn azt találták, hogy a sodronyok ugyanazon aczél-kék színben maradtak meg, mint a midőn a czement burkolatba helyeztettek. A mely czement-burkolat rövid idő alatt kőkeménységet nyer úgyannyira, hogy a legélesebb aczél csákányt is visszapattantja. Ily megkeményedett anyag képezi a híd alapját, a mely összefüggőleg kapcsolatban áll a híd merész boltivével és egy megkövült egészet képez. Ilyen híd épült Püspök-Hatvan községében, a mely talán századokon át örökítette meg Nagys. Földváry Mihály alispán urunk és az állam-épitészeti hivatal vezetőinek előrelátó bölcs intézkedéseit, mert ezen új módszer szerinti építkezést ők karolták fel először. — Ezen hidat a már említett ezég mérnöke: Schwertenbergi Breymann .Gusztáv építette és vezetése mellett Bu- lyóvszky Gyula és Dulitzky Gusztáv főpallérok bámulandó ügyesség- s gyorsasággal hajtották végre e munkát s folyó évi julius 6-án készen állott, az uj híd. Breymann vállalati mérnök úr, hogy bemutassa remekét, sok vendéget s érdeklődőt hivott meg Püspök- Hatvanba a kik között láttuk: Tahy István és Be- niczky Lajos m. főjegyző urakat, Majthényi István orszgy. kér. képv. urat; Heidrich László államépit. liiv. kitűnő mérnök urat, az orsz. mérnök kari egyesület sok jeles tagját; a kiknek méltó fogadtatására a szükséges előintézkedések megtétettek. — Az igen csinos karcsú kinézésű új híd főoszlopa tölgyfa galy koszorúkkal volt körülvéve, s a feldíszített magas fenyőrudak végein nemzeti s megyei zászlók lobogtak, a hídfőkön pedig az ország és megye czimere volt látható, összesen tizenkét zászló lengése már távolról jelezte a törté- nendőket. A hídfeljárókat tölgyfagallyakból készült fonott koszorú zárta el. Megállapodás szerint a vendégek 10 és órakor érkeztek határunkba tiz kocsin ; s midőn a menet a hídról tisztán kivehető volt, taraczkok eldördült hangja jelzé a vendégek gyors megérkezését. A híd közelében voltak elhelyezve az aszódi barna zenészek és a vendégek közeledtekor húzták a „Rákóczy“ indulót. Midőn a vendégek a hídfőhöz értek, a község jegyzője, Beniczky Lajos m. főjegyző úrhoz intézett néhány üdvözlő szót, éltette megyénk nagyérdemű alispánját, az összes megyei tisztikarral egyetemben, s felkérte a főjegyző urat, hogy a község lakossága hálás köszönetét vigye meg alispán úr ő nagyságának. Éltette továbbá az orsz. mérnöki testület tagjait, úgy az állam-épitészeti hivatal vezetőit, nemkülönben a vállalat mérnökét is. A fogadtatást Beniczky Lajos m. főjegyző úr s a mérnöki egyesület igazgatója Fábián úr lelkes szavakban köszönték meg. A vendégek ezután körülnézték az új hidat, a melynek kivitelével, a látottak és tapasztaltakkal teljesen meg voltak elégedve. A vendégek ezután és a helybeliek közül többen félkört képezve felállottak a hídra és a Breymann mérnök úr által ide rendelt budapesti fényképész által, az ünnepély megörökítése czéljából lefényképezhettek. A banda természetesen folyton húzta és az üdv lövések egyre szólltak. A nagy hőségben hűsítő italok szolgáltattak fel. Egy jó órai időzés után a vendégek Mácsára rándultak s ott az építés alatt álló, hasonló szerkezetű híd munkáját beÄ „Yáczi Közlöny“ tárczája. Az utolsó Bánky. — Elbeszélés. — Irta : iL/E és záros Sándor. (Folytatás.) Lehanyatlott a nap ismét a földről, homály lepé el a tájat. A csillagok feljöttek az égre s később a hold is. A csalogány elkezdte fájó dalát sírni az erdő mé- lyiben, a szellő elkezdett lebegni s a falevél halkan zörögni. Benő s Erzsiké ismét összejöttek a kertben. Némán szótlanul álltak, csak szivük dobbanása hallatszott, mely szüntelen azt dobogta: szeretlek. Mint repkény a fát öleli át, ölelte Erzsiké is magához Benőt, ki annak karcsú derekát tartá jobb kezével, mig baljával arany fürteivel játszadozott.- Oh Istenem, sóhajtott Erzsiké, úgy félek, úgy elszomorított atyád beszéde. Ki sem tudom mondani, szomorúságomat. — Mondtam már, tied leszek, vagy a síré, vagy talán kételkedel szerelmemben ? — Oh ne mond ezt, hiszek neked, mint hivő az Úrban, de lásd az atyai kényszer mindenre képes. — Ez esetben nem hajlok meg szülőim előtt, inkább megtörök, hajolni soha. Pia másképen nem lehet, Isten-hozzádot mondok a kastélynak s élek a kunyhóban boldogan. Nálad nélkül üres lenne a kastély, örömtelen a lét. Veled mennyország leend a kunyhó. Tudod-e édesem, Pista, az inas üldöz szerelmével, nem mondtam neked eddig, mert nem szeretem a kellemetlenséget, de már nem állhatom tovább. Ah, a szemtelen ! No várj, majd megtanítalak. Csitt az Istenért, ne oly hangosan, meghallja valaki. Ne félj, ki hallgatódzanék? — Planem vigyázz beszédedre, ha Pistával beszélsz, nehogy észrevegyen valamit. — Majd elbánok én vele. A közel bokrot megrezditette valami. A két szerelmes ijedten ugrott kétfelé. — Ki vagy? . . . Kiáltott Benő. Még be sem végezte mondatát, midőn valaki a hatóan megszemlélték. — Ennek megtörténte után a korona urad. tisztilak kertjében Ízletes villás reggeli rendeztetett Breymann mérnök úr által, s innen a vendégtársaság Gödöllőre utazott, a hol ismét Breymann mérnök úr mint házigazda, magyaros ebéddel fogadta vendégeit. Egy szemtanú. A közönség köréből.* *) Veröczei levél. A budapesti építő iparosok egylete 1890. évi jun. 8-án a kies Migazzi-ligetben vigalmi kirándulást rendezett, mely alkalommal a rendezőség egyik tagja, névtelenül küldött nemes lelkű nejének beleegyezésével a a veröczei szépészeti egyletnek 200 frt pénzadományt, hogy azt Verőcze község javára fölhasználják. Ez egylet pedig a névtelen, illetve ismeretlennek maradni akaró jószívű adományozók nemes eszméjével megfelelőnek gondolva, a veröczei római kath. és evang. ref. iskoláknak 25—25 frtot juttatott f. h. 4-én az illető iskolaszéki elnökök kezéhez. Alulírott kedves kötelességének ismeri a névtelen kegyes adományozó párnak és a veröczei szépészeti egyletnek az iskolaszék nevében a nyilvánosság utján köszönetét mondani. íme mily hasznos a Migazzi liget mulatságainak jótékony árnyékában lenni! Vajha hasonló jótékonyság többször ismétlődhetnék, hogy az alulírott által tervezetbe vett óvoda a község kisdedeinek javára mielőbb létre jöhetne. Köszönet, ismételve köszönet a nemes adakozóknak. A Migazzi liget fölemlitésével eszembe jut megyés püspökünk ő nagyméltóságának, mint a Migazzi kastély és liget tulajdonosának ama nagylelkűsége, hogy e kastélyt közel 10000 frtnyi költséggel kijavíttatni elrendelte. És pedig az egész épület tetőzetének megújítását, körül-csatornáztatását, uj-kémények és oszlopos ékítményekkel való ellátását, uj ablakok behelyezését, a második emeletnek, melyet Migazzi a növendékpapok számára építtetett, a régi modor szerinti átalakítását, az alsó csarnoknak üveges nagy ablakokkal elzárását, uj kapu felállítását: egy szóval az egész kastély alapos kijavítását s legjobb rendbe hozatalát kegyeskedett elrendelni, sőt már foganatosította is. És ha a kastélyt köritő természet-alkotta kedves liget gondoztatására is kiterjesztendi kegyes figyelmét, a jövő kor bizonyára oly dicsérettel emlegetendi nevét, mint a nagy Migaz- ziét. És méltán, mert ha Migazzi a bőkezű bíboros főpap a váczi egyházmegyének második alapitója volt, úgy jelenlegi püspökünk ő nagyméltóságát, mint az egyházmegyének kegyes renovátorát fogja a jövő kor említeni. Kegyelmes atyánk, negyedik éve hogy a váczi püspöki székben ül és e négy év folytonos építkezésben folyik. 1887-ben, hogy püspöki székét elfoglalta, székes- egyházának külsejét vette javítás alá; 1888-ban ugyanannak belsejét, s pompás püspöki stallumot állíttatott fel; 1887-ben a püspöki palotát 60000 frt költséggel, fényes diszszel javíttatta ki. És ezen három év alatt a kegyurasága alatt levő, valamint más templom és plébániai épületeket, a hozzá folyamodók kérése szerint azonnal kijuttatni rendelt, 1890-ben székesegyházának nagyszerű ablakait nagy költséggel újakkal helyettesíti, a Migazzi kastélyt 10000 frt, a veröczei *) E rovat alatt minden közérdekű felszólalásnak készséggel adunk helyet, a felelősség azonban mindig a beküldőt terheli. Szerk. bokorból kiugrott s futásnak eredt. A félhomályban nem lehetett megismerni, hogy ki volt. — El vagyunk árulva. Szólt remegve Erzsiké. — Se baj. Benő oda ment a bokorhoz, honnan a rejtélyes alak futásnak eredt; a mint oda ért, a földön fekete pontot vett észre. Lehajlott érte, egy kalap volt. Erzsiké mindjárt felismerte, Pistáé volt. Alkalmasint fejéről egy ág húzta le s nem volt már annyi ideje, hogy felemelje. — No megállj gazember, utolsó napod volt ez a Bánky kastélyban. * * * Másnap a cselédek bámulatára Pista pakolt, kikapta az úti levelet. Még ruháit csomagolta, mellette állt Benő s azt Ígérte neki, hogy ha csak egyet is szól a hallottakról, lelövi, s Pista néma volt, mint a sír. Midőn elcsomagolt, Benő kivitette a határra s ott hagyta, megígérte neki, hogy ha legkisebb pletyka keveredik a történtekből, felkeresi s ott gyúrja a sár közé. Pista elment, a cselédek sajnálták, mert állását veszté. Hja, mondák foghegyen némelyek, olyan a szolga élete, ma tetszik, holnap elrúgják láb alól. De miért is ment el ? No de majd beszélünk vele heti vásárkor, hiszen itt lakik a harmadik faluban. * * * A heti vásárkor csakugyan találkozott néhány szolga Pistával, ki mindent elmondott nekik, a mit tudott s a mit látott. Persze lett erre ámulat-bámulat. A hír szárnyakat öltött s vagy egy hét leforgása után az összes cselédek tudták. Erzsiké észrevette ezt s mert a cselédség becsülete fölött tört pálezát, elhatározd magában, hogy oda hagyja a kastélyt. Benő semmit sem akart erről tudni eleinte, de később még is belátta Erzsiké igazságát s megnyugodott a sorsban. Úgy határozták el, hogy Erzsiké egy jó távoleső városba megy lakni s ott gyakrabban fognak találkozni. Úgy is történt. Erzsiké eltávozott a kastélyból. Utánna egy nappal Benő is elment hazulról, azt mondva szülőinek, hogy megunta már otthon magát, egy kicsit szétnéz a világban. Helyesen teszed fiam, mondá atyja s anyja, úgyis mindig itthon kuruttyolsz. Nézz szét a világban! templom és plébánia épületeket 2400 frt költséggel javíttatta. A tanügy előmozdítására megyéjében közel 200000 frtot fordított. Iskolai, czélok, szegény lelkészek és tanítóinak alázatos kéréseikre, — igaz hogy csak is esetről-esetre hozzá terjesztett kérvényekre, — de mindig készséges lélek és gyors pontossággal kellő segélyt nyújtani soha sem mulasztja el. Mindezen tettei dicsérettel fogják koronázni nevét az utókornál, és rideg, színtelen, egyszerű életmódja mellett is tisztelettel emlegetni. Mely alkalommal, tekintettel a Migazzi kastély bérbeadása ügyében újabban közzétett hírlapi közleményekre, helyén valónak tartom a nevezett liget múltjára nézve a következőket elmondani. A Migazzi kert nem emberemlékezet óta, hanem csak 1848 óta lön nyitott kertté. 1848. évig, mint teljesen körülkerített vadaskert, a vadak tenyészete végett, a közönség elől el volt zárva. Ezen évben lett a kerítés a félrevezetett nép által széthordva és a vadak a szabadba eresztve. Az ezen év után következett főpap az egyházmegye rendezésével igen el lévén foglalva, ezen helyre csekély gond fordittatott, s a kert a veröczei lakosok mulató helyévé lett, kik a vasár és ünnepnapok délutánjait az akkori erdész által felállított tekepálya mellett töltötték, mígnem Peitler bold, emlékű volt váczi püspök e helyre figyelmét fordítva, azt lakható állapotba helyezte és használván, Verőcze népsége e kedves hely látogatásától elszokott. A legelső zajos mulatság 1848. nyarán a váczi nemzeti őrsereg tiszteletére lett rendezve és azontúl, majd a váczi növendékpapság, majd a Budapestről kiránduló vigalmi társaságok által, úgyszólván évenként látogattatott. Ennyit a történelem részéről a Migazzi liget érdekében. A Migazzi kastély és liget a váczi püspökség tulajdona lévén, azt az idő szerinti tulajdonos tetszése szerint használhatja, és ha a közönség elől, illetve csak is a nagy tömegben mulatni jövő kirándulók elől, mert ezek valóban károkat tesznek, — elzárja, ez ellen igazsággal senki fel nem szólalhat. Az azonban püspökünk ő nagyméltósága nemes érzékéről fel nem tehető, hogy a Migazzi liget éltető, gyógyító levegőjét élvezni óhajtó és sétáló közönség elől elzárná. Ő, ki székhelyén nagy költséggel fentartott kertjét a közönség előtt nyitva tartja és annak élvezését nemcsak megengedi, sőt örvend a látogató közönségnek, azzal beszélget és szórakozik; ő ki ezt egy helyen gyakorolja és megengedi, ugyanazt ligetjénél is bizonyára szívesen engedé- lyezi, mert megvan benne a szépnek, a nemességnek, az igazságnak érzéke. Hogy ő nagyméltósága a hozzá folyamodók méltányos kérelmeit kegyesen teljesíteni szokta, arra nézve saját körömből hozhatok fel tényeket. Valahányszor főpapi személye előtt ügyeimmel megjelentem, kérelmem meghallgatva, teljesítve lett. Valamint bold, emlékű volt püspököm felterjesztésemre a száz éven át nélkülözött káplán szobát, illetve az egész szárnyépületet több ezer frtnyi költséggel s leégett iskolámat megkeresésemre sajátjából felépittette; úgy mostani püspököm ő nagyméltósága is kérelmemre iskolámnak 100 frtot adományozott, egyszerű megkeresésre a 100 frt évi iskola adót beküldötte, és 2400 forinttal templomom és plébániám épületeit kijavíttatta. És amint én, hiszem mások is, az igazság egyenes vértjével ellátott kérvényeik által hason eredményt tapasztaltak. Épen ezért a tapasztaltak után ki kell mondanom, miszerint megyénk valóban szerencsés, hogy ő nagy nagyméltóságát birhatja, magáénak nevezheti, kinek szive a Hej, ha tudták volna, hogy hová megy, tudom másként szóltak volna; de hát nem tudtak róla semmit. Vagy két hétig volt oda Benő s midőn megjött utjából, szülei úgy találták, hogy rosszul néz ki. De nem sokat adtak rá, mert Benő a szokatlan életnek, utazásnak tulajdonitá halványságát. Alig hogy Benő megjött, egy reggel két kocsi vendég érkezett Bánky ékhoz, Bálványossy grófék voltak. Az ó kastélyban zajos világ kezdődött. A szolgák lótottak-futottak, s csak úgy ragyogott rajtok a fényes gombos libéria. Mig azelőtt, alig öt hat szoba volt használva, most az egész kastély igénybe vétetett. Ott volt a gróf, grófné s a három comtesse. Egyik szebb volt, mint a másik. S midőn az öreg Bánky fiának elragadóan nyilatkozott Irmáról, Benő méltányosnak találta atyja dicséretét, mert bizony Irma bájos, angyali teremtés volt. Arcza olyan volt, mint a nyári piros alma, szemei nagyok, ábrándosak s oly kékek, mint a tiszta ég, haja aranyszínű volt s ajkai mint a feslő rózsabimbó, hozzá még az a sugár karcsú termet, bizony nem mindennapi szépséggé tevék Irmuskát. , Az öreg Bánky majd kibújt örömében a bőréből hát még midőn azt látta, hogy fia sokszor elvonulva a többiektől, halkan beszélget Irmával? oh hiszen minden rendén van. Lesz ebből valami, már persze szerelem féle s azután meg olyan lakodalom féle. Egy hétig mulatott a grófi család Bánky óknál, midőn útra indultak. Benőnek meg kellett Ígérni, hogy rövid napok múlva meglátogatja a grófékat. Legvigabb volt Irma, midőn a grófék Bánkira érkeztek, s midőn elváltak, legszomorúbb vala. Mért nem is adott az Isten a nőnek is oly szabadságot, mint a férfinek? Vagy mért nem is tudnak azok a férfiak a szemekből olvasni ? Lám Benő most olvashatott volna valamit Irma szemeiből. Ott volt Irma kezében egy hervadt bokréta, Benő adta neki napok előtt; oh, hogy az a kemény szivü ki nem találta, miért is viszi ő azt el Bánkiról ? ... A vendégek elmentek. A kastély ismét a régi kihalt, néma, rideg kastély lett. A szobák ablakait ismét lezsaluzták, firhangozták s a folyosókat elzárták. Visszaadták ismét a némaságnak. (Folytatása köv.)
