Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1887-09-25 / 39. szám
Előfizetési ára: évnegyedre ...........................1 írt házhoz hordás vagy postai szétküldéssé1. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) 50 kr. Hirdetések: Nyílt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora .......................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték menyben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gaspavik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Előfizetési felhívás a „VÁCZI KÖZLÖNY" 1887. évi október—deczemberi folyamára. Jelen számunk ezen évnegyedben az utolsó s lapunk a következő számmal a IX. évfolyam utolsó évnegyedébe lép. Midőn a »Váczi Közlöny«-t fiam elhunytéval átvettem s annak további kiadására magamat elhatároztam: nem számítottam anyagi haszonra s egyedül azon czél lebegett előttem, hogy a »Váczi Közlöny«-!, mely jelen alakjában, a közönség támogatása mellett 9 éven tartotta fenn magát, továbbra is megtartsam városunk és vidékének társadalma számára, melynek eddig nél- külözhetlen hézagpótlója volt. Hogy ezen elhatározásom, mennyire találkozott a nagyérdemű közönség megelégedésével, elégségesnek tartom, ha azon általános érdeklődésre rámutatok, melylyel az olvasó közönség lapomat azon 5 hónap alatt is kisérte, midőn az szerkesztésem mellett megjelent. — Főtörekvésem volt: a »Váczi Közlöny«-! azon irodalmi szinvonalon fenntartani, melyre azt boldogult fiam 6 évi küzdelem után emelte. Igaz, hogy utamba oly akadály gördült, melyre éppen nem számitoltam; de hála előfizetőim rendithetlen ragaszkodásának, ezen akadály legkevésbbé akasztotta meg működésemet s rémé 11 hető, hogy csak előnyömre fog szolgálni. A »Váczi Közlöny« programmja az marad mi eddig volt: a haladás és a pártatlan igazságszolgáltatás. Szószólói leszünk eszentúl is a közvéleménynek és Ígérjük, hogy önzetlen múltúnkhoz híven, az igazság ösvényéről ezentúl sem térünk le. A »Váczi Közlöny« minden epéskedéstől menten ostoroz és leplez ott a hol kell, de semmi körülmények között sem engedünk lapunkban helyet a személyes támadásoknak és sohasem avatkozunk bele másnak házi szentélyébe. Lapunk hivatásához képest ezentúl is a nagy közönség szolgálátában fog állani, mert csak ennek kellő támogatása teszi lehetővé fennállását. Városunk érdekei mellett ezentúl a vidékre is több figyelmet fogunk fordítani; e végből igyekeztünk a jelentékenyebb községekben levelezőkre szert tenni, kik a tár- sodalmi mozgalmakat figyelemmel kisérik s lapunkat az eseményekről kimerítően értesítik. Azon leszünk ezentúl is, hogy lapunkat a jobb vidéki lapok színvonalára emeljük, mi most annál könnyebb lesz, mert munkaerőnk tetemesen gyarapodott és sikerült oly jeles munkatársakat nyernünk, kik lapunkat dolgozataikkal folytonosan támogatni fogják. Tájékozásul ide iktatjuk lapunk belső- és küJső-dol- gozó társainak névsorát: Bajza István, Bran- k o vics György, llucsek István, .Fi n d ura Imre, Gajáry Géza, Gaál Karolin, Dr. Hu- z e IJ a Mátyás, 11 o s v a y I lugó, K ovác h Ernő, K ovác h (időn, K r á m e r Miksa, L é v a y Mihály, Pivár Ignácz, Reiser Béla, Révész István, Szentkirályi Albert, Várady János, V á r f ö 1 d y Elek, Varga Mihály, Vár á z s é j i Béla, Vöröss Julianna, — és lapunk főmunkatársa: V a d a s s József. Hogy a közönség igényeit mennyire tartjuk szem előtt, mutatja azon körülmény is, hogy »a közönség köréből« czim alatt egy uj rovatot nyitottunk, melyben a közönség panaszai és a közérdekű felszólalások díjtalanul közöltéinek. Különféléinkben, ismeretterj esztő és tanulságos dolgok mellett, finom élezeket is fogunk közölni s igyekezünk e rovatot is lehetőleg élvezetessé tenni. Tárczánkat irodalmi szinvonalon álló közlemények fogják folytonosan élénkségben tartani. Különös gondot fogunk fordítani hírein k- re is, melyeket lehetőleg első kézből és megbízható forrásokból fogunk hozni. Kéthetenként 11 o s v a y Hugó budapesti rendes levelőzőnk ügyes tollából egy »F ő- városi levelet« is fogunk közölni, mely a fővárosi eseményeket kimerítően fogja tárgyalni. Minthogy a »Váczi Közlöny«-! ezen alakban csakis tömeges előfizetések mellett tarthatjuk fenn veszteség nélkül, kérjük tisztelt olvasóinkat, hogy előfizetéseiket minél előbb megújítani és lapunkat minél tágabb körben terjeszteni szíveskedjenek. A »Váczi Közlöny« előfizetési ára, helyben házhoz hordva, vagy vidékre posta küldéssel: évnegyedre .............................1 frt 50 kr. Helybeli előfizetőink a lapkihordójánál a nyugta átvétele mellett, a vidékiek postautalványon eszközölhetik legczélszerübben az előfizetéseket. Varázséji Gusztáv, a »Váczi Közlöny« felelős szerkesztője és kiadó-tulajdonosa. A községi bíráskodás ügye. A városunkban a községi bíráskodást ez ideig tudvalevőleg városunk rendőrkapitánya vitte. A városi tanácsnák legújabban egy tanácsnokkal, egy fő- és egy aljegyzővel történt kiegészítése folytán szükségesnek mutatkozott a városi tisztikarnál egy uj ügybeosztást összeállítani. Ez meg is történt. S a polgármester úgy intézkedett, hogy a községi bíráskodás az eddigi kezekből elvétessék s fiatal erőre bizassék. Intézkedett ez irányban a polgármester a város képviselőtestülete utján, — mert tudni kell, hogy rendezett tanácsú városokban, mint a minő a mi városunk is, a községi bírót az 1877. évi XXII. t. ez. 5-ik paragrafusa alapján a képviselőtestület jelöli ki, — s az ügyet a képviselő- testület elé vivén, ez múlt vasárnap határozott ez ügyben, s a községi bíráskodás vitelével Dr. Franyó István városunk legújabban választott fiatal tanácsnokát bízta meg. Hogy mi volt indoka annak, hogy a községi bíráskodás a rendőrkapitánytól elvétetett, azt megmondta a polgármesteri jelentés, mely sem többet sem kevesebbet nem állított, mint azt, hogy az e fajta ügyek ma már nemcsak, hogy a képzelhető legnagyobb csigalassúsággal kerültek tárgyalásra, de ha valaki szerencsés volt ügyében valahára ítéletet nyerhetni — ezzel végleg eliritézettnek tekinthette ügyét, mert végrehajtásra vagy soha sem, vagy csak akkor került, mikor alperes már az operenczián is túl volt, s biztonságban lévén : úgy az Ítéletnek, mint felperesnek fügét mutathatott. S hogy a polgármesteri jelentés e tekintetben valót mondhatott, ezt igazolhatnák azon általánosan nyilvánult panaszok, melyek a városban szerteszét hallhatók voltak. És ezek az okok csakugyan indokolnák és teljesen megokolnák azt, hogy a községi bíráskodás a rendőr- kapitánytól elvétetett. Van azonban a dolognak egy másik oldala is; amit, hogy az ügy teljesen elbírálható legyen, hasonlóképen szükségesnek tartunk megvilágítani; — s ezen másik oldala a dolognak az, hogy ha valaki fölött bírálatot, Ítéletet akarunk mondani, hallgassuk meg azt a másik felet is: ez esetben a rendőrkapitányt is. Mit mond ez? Nem tagadja, hogy bizony a községi bíráskodás nem úgy ment, amint kellett volna, hogy menjen, s ezt ő sajnálja legjobban; de hát ő első sorban is nem községi bírónak, hanem rendőrkapitánynak választatott meg, s mint ilyen úgy fogta fel hivatását, hogy először is annak az állásnak kell tisztességgel megfelelni, a melyre . őtet a választók bizalma meghívta. Igaz — védekezik továbbá a kapitány — hogy a községi bíráskodást is a választók megtisztelő bizalmából nyerte, de hát két, sőt több ügynek az elintézője, s a tanácsban előadója lévén, — több úrnak egyszerre s valamennyinek egyformán tetszésére szolgálni nem lehet, s ezt több alkalommal illetékes helyen jelezte s hivatkozva a tul- halmozottságot kérte, hogy melléje legalább a községi bíráskodásban hozott Ítéletek végrehajtása okából segítség adassék: kérése meg nem halgattatott. — íme, — mondja, — maga a képviselő testület is meg van arról győződve, hogy egy ember községi biró, meg végrehajtó is legyen egyszemélyben, nem kívánható; beismerte a város képviselő testületé akkor, midőn alig hogy az új községi bírót kijelölte, nyomban intézkedett az iránt is, hogy legyen neki végrehajtója. »Tette volna ezt velem is — mondja a kapitány — s akkor biztosítottam volna a város összespolgárságát, hogy panaszra okot nem fogok szolgáltatni. De jól van ez igy is. Gratulálok az új — községi bírónak!« íme a másik oldala a dolognak. Mi ezen második oldalát is alaposnak és hitelt érdemlőnek elfogadjuk, mert alkalmunk volt a kapitányi vahi- talba bepislantani s (a tényállással megismerkedni, ítéletünket tehát abban összpontosítjuk, hogy a kapitány fölött pálezát törni igen nehéz dolog. — A többit tisztelt olvasóink Ízlésére bízzuk. Flogy nyert-e a város azzal, hogy Dr. Franyót nyerte községi biróúl, azt a jövő fogja megmutatni. — Mi jót reméltünk. Egyébként azt az egyet mégis tanácsoljuk a fiatal községi bírónak, ha elfogadja — hogy ha azt akarja, hogy helyét megállja, hát jobbra is, balra is osztogassa az igazságot, mert különben hamar beteheti az ajtót maga után. — A kapitány esetét is csak azért — hoztuk fel — s épen lapunk homlokán, mert igy legalább van arra kilátás, hogy csak azok olvassák és épülnek belőle, a kik érdeklődéssel viselkednek a komolyabb ügyek iránt is. Fullánk. Városi közgyűlés. Képviselő testületünk, _pnu.lt vasárnapon (szept. 18-ún) ismét gyiilésezett. Öt tárgy várt elintézésre; egyik fontosabb mint a másik. r
