Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)

1887-01-02 / 1. szám

bánhoz hordás vagy postai szétküldéssé'. Egyes szám ára : 10 kr, Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) 50 kr. Hirdetések: Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora .......................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvez­Bélyeg illeték ményhen részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gaspavik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlsn leve­leket nem fogadunk el. FELHÍVÁS előfizetésre „VÁCZI KÖZLÖNY“ ■ 1887-ik évi IX. évfolyamára, — A „Váczi Közlöny“ ajelen számmal pálya­futásának kilenczedik évébe lép. A szer­kesztésünk alatt letelt idő elegendő volt arra, hogy olvasóink lapunkat megismerjék s irányá­ról maguknak tájékozást szerezzenek és elég volt arra, hogy mi is kiismerjük olvasóink igényeit. Anyagi haszonra nem számítva, minden mellék érdek nélkül vettük át annak idején lapunkat; városunk és vidéke érdekeinek szem előtt tartása mellett elvünk mindig a ha­ladás és pártatlan igazságszolgálta­tás volt. Szószólói voltunk mindenkor a köz­véleménynek. Igaz ugyan, hogy sokszor szóltunk tikét fülekhez és hánytuk falra a borsót, de egtöbb esetben nem tévesztették el hatásukat zavaink és önérzetes büszkeséggel mutatunk rá -árosunk emelkedése mellett tanúskodó azon ."ényes eredményekre, melyek évek előtt ássak megtestesithetlen eszméknek látszottak ellőttünk. Lapunk a politikával nem foglalkozik, mivel nem foglalunk el pártállást. Mindenben, párt és személyre való tekintet nélkül, csak városunk és vidékének javát igyek­szünk előmozdítani. Mindenkor azon voltunk, hogy lapunkat a jobb vidéki lapok színvonalára emel­jük ; e czélból a legjobb munkaerők megnyeré­sére igyekeztünk és e törekvésünknek köszön­hetjük ma azt, hogy úgy a főváros, mint a vidék köréből oly jeles munkatársak csoportosultak lapunk körül. Városunk ügyei mellett ezentúl kiváló tért szentelünk vidékünk eseményeinek is; e végből egyes községekben levelezőink vannak, kik ismerve a viszonyokat, figyelemmel kísérik a társadalmi mozgalmakat. A bántalmazott igazság lapunkban mindig védőre talál. Nem utasítunk vissza sen­kit. A jogos indítványoknak és felszólalásoknak mindig örömmel adunk helyet lapunkban, de a személyeskedéseket mint eddig, úgy a jövőben sem tűrj ük meg lapunkban. Hir-rovatunkra ezentúl is különös gondot fogunk fektetni és hozzuk első kézből helyi és vidéki híreink legujabbjait. Tárczánkat jeles toliakból folyó szépirodalmi közlemények fog­ják folyton élénkségben tartani. Hogy lapunk mennyire emelkedett, Ítélje­nek t. olvasóink. Minthogy ily körülmények között lapunkat csak nagy anyagi áldozatok árán tarthatjuk fenn, tisztelettel fordulunk városunk és vidékének lelkes közönségéhez, hogy lapunkat ezentúl is pártfogolni és azt minél szélesebb körben ter­jeszteni szíveskedjék. Egyúttal az uj évnegyed alkalmával bátor­kodunk régi előfizetőink figyelmét előfizetéseik megújítására felhívni. Ä „Yáczi Közlöny“ előfizetési ára: helyben házhoz hordva, vagy vidéken postai szétküldéssel egy évnegyedre ... I frt 50 kr. Helybeli előfizetőink a lap kihordójánál a nyugta átvétele mellett; a vidékiek postautalvá­nyon eszközölhetik legczélszertibben az előfize­téseket. A „Váczi Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Visszapillantás az 1886-ik évre. Tempus labitur .... Chronosz kötelességsze- rüen végezi a természettől ráruházott nehéz munkát. Napot nap után és évet év után pörget le a nagy mindenségbe. Ismét egy uj évre ébredtünk. Nem tudjuk örül­jünk-e, vagy sirjunk-e ? Örüljünk-e annak, hogy az ó-év elmúlt és uj virradt reánk, vagy bánkódjunk-e fölötte ? Hogy te ó-év mit hozott, mit vitt el, mily eseményeket való­sított meg és milyeket tett tönkre, azt már tudjuk ; de hogy az uj év mit rejt magában, annak az Isten a megmondhatója. Az ó-évre mindenki panaszkodik és kígyót, bó­kát kiált reá. — A kereskedő az üzlet pangá**, miatt; az iparos azért, mert nem kapott elég meg­rendelést ; a gazda és földmivelŐ, mert a termés rossz volt és a gabonaárak is alacsonyak ; szóval: panaszkodik mindenki, az ügyvéd úgy, mint az orvos; a tisztviselő úgy, mint a magánzó, mind azt hiszi, hogy panaszra van oka, hogy másként is lehetett volna és senki sincs megelégedve. Mindenki többet kiván annál, amit kapott és ha többet kap, akkor még többet kiván. Ilyen az ember természete. k ..VACZI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Búcsú. Egy pillantást, egy csókot még a tájra És hadd haladjak vándor-utamon, A kunyhótól, melyben világra jöttem Egy titkos sejtés hívogatva von. Az elválás nem fájna bús szivemnek Ha nem láttam vón lányka, ajkaid’, Szives örömmel elhagynám az ismert Mezők virányát, völgyét, halmait. Előttem, tán a kéklő messzeségbe, Kétes jövőmnek alakja lebeg, Ki mondja meg. hogy majd a sok zavar közt, Jó csillagom győz-e a rósz felett? Vagy elesem a küzdelmek sorába’, Miként rózsáról lehull a szirom, És ki sem tudja meg a nagy világba’, Hogy merre nyugszom, merre van sirom . . . ? S ha tngedné a sors, hogy visszatérjek. Éi innen nézzem szülőföldemet, Hogy újra lássalak ismert virágok, Pompázó mezők, völgyek és hegyek ; Tekintetem a kicsi házra téved, Melyben te lakói lánykám, édesem, — S „vájjon megőrző szivében szerelmét ?* — Remegő ajkkal csak ezt kérdezem . . . Király Kálmán, A „chik“-ről.*) Irta : Révész -A.dLol£. Asszonyom ! Bizalma határtalanul megtisztel. Őszinteséggel viszonzom és szószaporitás nélkül be­vallom, érdemtelenre bízta a probléma megfejtését. *) Mutatvány szerzőnek „A t á r s a s á g b ó l‘ czimen Singer és Woífner bizornányában díszes kiadásban megjelent és kelle­mes humorral irt csevegéseiből. Igen is asszonyom, medvére bízta magát. Hadi­lábon állok az ön által oly fényesen magasztalt chikkel. Igaz, hogy okom is van rá, mert a gond­viselés maga is megkönnyítette a puritánismusomat. Nem nagy virtus asszonyokat el nem csábítani és ch’kkesnek nem lenni, ha a természettől mostoha czifferblattal lettünk megáldva. Ösztönöm és nevelé­semnél fogva egyaránt jó messzire esem a chilitől. Legegyszerűbb szabályaival sem vagyok tisztában.; társadalmi medve vagyok. Ha sétányunkon végig megyek és valamely ismerős nőhöz szeretnék csatla kozni, elébb ezer és ezer gonddal kínzóm magam. „Tán kévéséi, mi czélból csatlakoznál, tetszik-e majd édes anyjának vagy férjének ? Untatni fogod, mert rossz hangulatban vagy.“ És ha elmélkedésem min­den pontra nézve megnyugtató válasszal szolgált, újból kezdődik a faggatás; mig végre azon megálla­podásra jutok, hogy — holnap csatlakozni fogok. Biztatom és megnyugtatom magam azzal, hogy most úgy sem tudnék semmit sem mondani, mi ő nagysá­gának figyelmét lekötni tudná, vagy arra érdemes volna. Ha gondolkozom felette, belátom, hogy ez gyávaság, fődolog az, hogy az első szó kimondassák, még akkor is, ha e czélból valakinek lábára kell hágnunk és e véletlen folytán alkalom nyílik arra, hogy „pardont“ rebegjünk. De azért valósággal még is csak oda jutottam asszonyom, hogy a legszebb modornak tartom, igent és nemet mondani. Se többet, se kevesebbet. Most már mondja, mily jusson irhatok a chiliről. Azt vágja vissza, hogy az ellentétek érintkeznek. Igaza van, gyenge nők alapították a zsarnokságot, hős férfiak találták fel a papucsot. A költők is bizo­nyára kályha mellett Írták meg legszebb tavaszi dalaikat. Hogy megértsük egymást, szívesen beszélek az önök nyelvén és feltételesen beismerem, hogy a chik egy csodás, meghatározatlan tulajdonság, mely szebb koronát nyújt, mint a milyet a születés, nagyobb befolyást, mint a minőt a szépség, megtisztelőt)!) el­ismerést, mint a milyet az ész adhat. Egy gyenge, parányi árnyalattal magasabban áll, egy rnegmagya- rázhatlan és meg nem állapítható nuanceszal különb az említett tulajdonságoknál. Ennek folytán érthető is, hogy mindenki „chiku-r» törekszik. Álma, ábrándja minden nőnek és leánynak, hogy tehetség és műveltség közepeit számot tegyen, hogy hódoljanak neki, hogy egy szívélyes szava is jutalom és kitüntetés számba vétessék. Nehéz dolog még magas ranguakra nézve is, a fény és ízlés be­folyásának és az elegancziának ellentállani, mik által az érzékek egy fenségesebb légkörbe ragadtatnak és a szívvel együtt az agy is magasabb ideális erőre emelkedik. A polgári osztály chikjéről beszélek, arról a cinkről, mely konyha és szalon, hiúság és koplalás között mozog, hol a legmapasabb prof "sióknak, a legszegényesebb és legnyomoruságosabb eszközök áll­nak rendelkezésére. Biz ez egyike a legszomorubb helyzeteknek, melyek felett — és ez is egyik sao- moru árnyalata -- senki sem tud sajnálkozni. E lég­körben a nők makacsak és kaczérok, bírnak azonban a szív finomabb érzésével, bol jókedvüek, hol mogor­vák, minden perczben más-más véleményre és ered­ményre jutnak, ugyanegy pillanatban egy és ugyan­azon dolog felett sírnak és nevetnek. E diratos vágyakat nagyrészt a regényeknek köszönhetjük. Barátja lévén a regényeknek, azt tartom, hogy min­den regény jó, ha kellő időben jut a kellő kezekbe. De veszedelmes dolog azt oly lányok és asszonyok kezébe adni, kiknek az életről sem fogalmuk, sem Ítéletük. Az ilyenekben a regény csak a feltűnés iránti fogékon3rságot fejleszti. Regényolvasás csak olyanoknak ajánlható, kik az életről és annak komé­diásairól bizonyos megállapodott nézetekkel, kik bizonyos elvekkel bírnak. És bármily paradoxonnak látszik, én inkább mernék naiv lánykáknak regénye­ket adni kezébe, mint tudatlan, ábrándos fiatal asszonyoknak. Az ártatlan leány, összehasonlítások mellőzésével, a regényben csak hősét keresi ; mig a

Next

/
Oldalképek
Tartalom