Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1886-01-01 / 1. szám
VIII. évfolyam. 1. szám. HELYI S VIDÉKI ÉRDEKŰ H ETILAP. Vácz, január Előfizetési ára : évnegyedre ............................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssé'. Egyes szám ára : 10 kr Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) és MILLMANN GÉZÁNÁL (kis piacz.) Hirdetések: Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora ........................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Az év elején. Lapunk pályafutásának VlII-ik évfolyama jelen számunkkal megindul. Mint a vándor az általa megfutott pályára visszatekint, mielőtt útját tovább folytatná, mi is szemlét tartunk az általunk megfutott pálya: az elmúlt év felett. Mindent elkövettünk, hogy lapunk minden befolyástól menten a közérdeket szolgálja. Ostoroztunk ott, hol annak szükségét a közérdek kivánta, tettre buzdítottuk a jó és nemesért lelkesülőket, kiemeltük a közdicséretetet megérdemlőket. Személyeskedéseknek helyt nem adtunk lapunk hasábjain; párt- és vallásfelekezeti színezet nem vezérelte toliunkat, s nem tömjénez- tiink senkinek. Mindig a tisztesség fegyverével s argumentumaival küzdöttünk, a személyes érdekeket s intriugákat mindig megvetettük ; gyűlöletet, ro- konszenvet mellőzve, tiszta meggyőződés vezette működésünket. Mindig azt tartottuk, hogy lapunk nem egyesekért, vagy felekezetekért áll fenn, hanem városunk, éidekeiérí. Ez vezette működésünket, valahányszor városunk igaz ügye kívánatossá és szükségessé tette azt, hogy úgy tegyünk a mint tettünk. Tisztán a helyi érdekekre fektettük a súlyt működésünkben. Városunk és érdekének jóléte, előrehaladása, a közműveltség, ipar és kereskedelem fej lesztése, az üdvös reformok terjesztése, a kulturális viszonyok fejlesztése, a társadalmi téren üdvös események létesitése volt czélunk; ezek érdekében működtünk minden tőlünk telhető erővel, önzéstelenül, elfogulatlanul; czélunk volt felhívni a közönség figyelmét egyes közérdekű dolgok keresztül vitelére, kifejteni a módozatokat melyekkel egyik vagy másik ügy megtestesíthető, a közéletben megbeszélés tárgyává tenni egyes közérdekű s nagyfontosságú ügyet, rámutatni az útra, melyen haladhatunk előre s pártolni minden jó s nemes törekvést. Lapunk jövőben is megmarad e programm mellett, s igyekezni fogunk, hogy az eddigi irányt megtartva, lapunk, városunk és vidéke társadalmi érdekeit szolgálja s olvasóink minden igényeit kielégítse. Mi nem fogunk kimélni sem munkát, sem fáradságot, sem áldozatot, és ezért csak közönségünk anyagi támogatását kérjük, mert e nélkül lap egyáltalában fenn nem állhat. A lap jóléte és fennállása a t. közönség- kezében van, támogasson tehát, hogy annál fényesebben oldhassuk meg feladatunkat. A sajtó érdeke a közönségé. A közönség érdeke a mi érdekünk. Reméljük, hogy a közönség nem fogja elutasítani magától saját érdekeinek képviselőjét. E reményben kérjük t. olvasóink támogatását és bizalmát. A szerkesztőség. A „VÁCZI KÖZLÖNY“ előfizetési ára: negyedévre 1 frt 50 kr. mely összeg ezentúl a szerkesztő nevére küldendő be. A helybeliek legczélszerübben a lap kihordójánál a nyugta átvétele mellett, a vidékiek postautalványon eszközölhetik az előfizetéseket. A kiadóhivatal. VÁCZ,' Gasparik-utcza 151. szám. B. u. é. k. Budapest, deczember 31. Ezernyolczszáznyolczvanhatodszor hangzik el a keresztény világ határain belől ez az üdvözlő kiáltás: „Boldog uj évet kívánok!“ Ezzel koczog ajtódon a születését megátkozó nyomor; ezzel kisér át küszöbén a halált remegő jólét; ennek kíséretében szorítja jobbodat a munkától kérges-, s a tétlenség ölén elpu- hult kéz; ezt rebegi gyermeked, nőd, barátod, fizetett és fizetetten ellenséged; ez röppen el a koldusok és a királyok ajakán egy iránt ! A kérdés csupán csak az: vájjon ez az ezer- nyolczszáznyolczvanhatodik: „Boldog uj évet kivánok“ őszintébb-e elődjeinél? vájjon megtestesülése valószinübb-e most, mint ez előtt? Az általános hitetlenség e korszakában szinte hajlandók volnánk azt válaszolni hogy : nem ! És még is, mi is beállunk azok közé, kik az uj évet megéneklik, mert mi — bocsásson meg nekünk ezért hallhatatlan költőnk Arany János — nem tekintjük „ócska tárgynak“ az Uj évet, hanem oly időpontnak, a mely megérdemli, hogy haza szeretetünk sugallatát követve, ismert őszinteségünk hangján s hivatásunk értelme szerint „Boldog uj évet kivánunk“ e lapok t. olvasóinak, s a magyar nemzet minden tagjának. Igaz, hogy az ó-kori bölcsészek tana szerint, senki sem lehet boldog haláláig; igaz, hogy nincs tökéletes boldogság a földön; de igaz az is, hogy a ki a boldogság után nem törekszik, az a tökéletlen boldogságnak sem lehet részese, annak a halál sem hozhat boldogságot. Igaz, hogy az uj, nem mindig jó is, de igaz az is, hogy a világ egyformaságában annak, a mi uj, mindig van értéke. Ha nem sok is, de van. S elvégre az ember eszélyességétől függ hogy a nem sokból: — többet vegyen s az okos ember a rosszat is javára tudja fordítani. Igaz, hogy a természet törvényei szerint egyik év éppen olyan, mint a másik s az idő még ma is régi medrében halad; a perczek, az órák, a napok, még ma is éppen úgy lesznek múlttá, mint az előtt; de igaz az is, hogy egy évet toldhatni még az eddig lefolytakhoz: nem megvetendő dolog, Egy évnek reménye: nagy kincs. Egy évet kívánni tehát, még boldogság nélkül is, nem rossz kívánság. Igaz, hogy a k i v á n s á g legtöbb esetben váltópénz, de hát arra is szükségünk van. Ne kicsinyeljük tehát azt a barátságot sem, a melyik váltópénz és ne sajnáljuk a kívánságot felváltani. Hiszen úgy is kölcsönbe megy: mi a másét, más a mienket váltja fel. A fődolog az, hogy senki se kívánjon többet, mint a mennyi elérhető és senki se törekedjék’kevesebbre, mint a mennyit elérni vél. Mi tehát azt a boldogságot kívánjuk ez Uj év alkalmából t. olvasóinknak s e haza minden polgárának, a mely az arany középuton vár reájuk, a melyet gazdag szótárunk egyetlen egy szavával a „megelégedéssel fejez ki legjobban. Kötelességünk azonban kijelenteni, hogy felette csalódik az, a ki azt hiszi, hogy ennek a „Megelégedés“ szónak az éltető melegét, jótékony hatását, boldogító érzetét, tökélyesitő erejét megérzi az a kebel, a melyben a hazaszeretetnek szeplőtlen lángja nem ég. A ki ellensége tud lenni annak a földnek, a melyen bölcsője áll: annak szivében nem verhetnek gyökeret semmiféle nemes éizetek, az sáiial dobálja be atyai házát, családi oltárát, gyermekei jövőjét; a ki megveti azt a nyelvet: a mely a szabadság nyelve s gyűlöli azt a nemzetet, a mely ezer éves alkotmányával szabad polgárrá nevelte őt: az rabszolgának született. A rabszolga pedig megelégedett nem lehet s igy boldog sem lehet! Lángoljon fél tehát ez uj évben a hazaszeretet szent tüze ott: a hol pedig hiányzott, vagy a hol azt az önzés, a magán, az idegen s a hatalmi érdek eloltotta; nojjön lángoszloppá ott: a hol eddig is — az ellenséges szelek daczára — hűségesen ápoltatott; olvadjon össze az emberi méltóságért, a polgári szabadságért halni tudó magyar nemzettel e földnek minden szülötte, mert nincs szerencsétlenebb ember annál, a ki idegen a saját szülőföldjén, a ki hontalan a saját honában. A hazaszeretet szent tüze világosítsa fel ez uj évben ezt a népet s győzze meg arról, hogy nem azért teremtetett az Isten képére az ember hogy szabadságát, önállóságát, függetlenségét, jogát áruba bocsássa; a hazaszeretet szent tüze tanítsa a magyar népet arra, hogy nem elég csak azt kiáltani „éljen a haza!“ hanem e hazának s e hazáért élni is kell; hogy e nemzet nagyságát, műveltségét, tekintélyét, vagyonosodását mindenkinek minden erejéből kötelessége emelni; hogy e nemzet ezred éves jogait, alkotmányát e haza minden fiának szent kötelessége megvédeni, mert ha bűn az atyai örökséget elherdálni, még nagyobb bűn az ősök örökét, a nemzet anyagi és szellemi vagyonát elpocsékolni! A hazaszeretet szent tüze testesítse meg ez uj évben mindnyájunk közreműködésével a szabadság mellett a testvériséget, az egyenlőséget; a faji, a vallási a nyelvi s a nemzetiségi kérdések olvadjanak össze egyetlenegy kérdéssé: a magyar haza kérdésévé, a melynek helyes megoldásán mindnyájan szeretettel működjünk közre! Mert csak úgy és csak akkor leend igazán boldog az, a ki itt a magyarok vérrel áztatott földjén született, ha hazánk is boldog! Úgy legyen! B. u. é. k.! Brankovics György. Városi közgyűlés. Vácz, 1885. deczember 28. Városunk képviselő testületé ez évi utolsó közgyűlését folyó deczember hó 27-én tartotta meg. És őszinte örömmel vallhatjuk meg, hogy ezen közgyűlés a tárgysorozatba felvett ügyeket azok fontosságának megfelelő higgadt komolysággal tárgyalta le, sőt midőn az elnök a képviselő testületnek a beköszöntő uj év alkalmából boldog uj évet kívánt, a közgyűlés oly ünnepélyszerü átalakulásba ment át, hogy mindenkit a ki akár mint hivatott akár pedig más minőségben hallgatta végig ezen közgyűlést: befejezése annyira meghatotta, hogy majdnem örömkönnyeket hullajtott. Egyébként a közgyűlés lefolyása a következő volt: Elnök polgármester a gyűlést megnyitván tárgyalás alá vétetett a választás alá nem eső városi képviselőknek 1886-ik évre kiigazított névjegyzéke s a bizottsági jelentés alapján észrevétel nélkül elfo- j gadtatott és véglegesen megállapittatott; a kiigazított j névjegyzékből megtudtuk, hogy 60 virilis városi kép- j viselőnk közt — püspökünk nem lévén — Pápa Jó- j zsef 913 frt 88 kr. adóval, az első helyet, Fölsinger | József 150 frt 95 krral az utolsó helyet foglalják el. Tizenöt virilis póttag is van, a kik közül Steiner , Henrich 149 frt 51 krt mint első póttag, Filó Pál j pedig mint utolsó 124 frt 13 kr. adót fizetnek. — | Dr. Kiss József, a ki nem igazolta, hogy neje és mostoha leánya vagyonát kezeli, s igy hogy ezek
