Váci Hirlap, 1937 (51. évfolyam, 1-95. szám)

1937-12-05 / 91. szám

EMEZ VAC! HÍRLAP 7 TUNGSRAM KRYPTON írásos kérelmét, mely szerint Rusztek igazgató kegyeskedjék elfogadni az órát ajándékba. Rusztek felvilágosításul el­mondja, hogy Puskái* fegyenc több ilyen órán dolgozott szabad idejében és ő harminc pengőt adott egy ilyen óráért neki ju­talmat. Ez akkor volt, mikor tíz­éves igazgatói jubileumát ünne­pelték a fegyintézetben. — De ez az az óra — válaszolt rá Schüszler igazgató — melyről megállapít ottani (és ezt nyctmp- tékosan, szinte tagolva), hogy az üveget a fegyintézet anyagából adták. ] A vizsgálóbiztos vallomása Nem kisebb érdeklődés előz­te meg Thury György dr minisz­teri tanácsos vallomását. Negy­vennyolc éves. Ö volt az, ki hó­napokon át a vizsgálatot megej­tette a váci fegyintézetben és a fegyelmit lefolytatta a tisztvise­lők ellen. A vizsgálóbiztos különösen ar­ra nézve nyilatkozott, hogy az igazgatósági könyvszekrény tu­lajdonjoga kit illet. Utalt a fel­vett jegyzőkönyvre és kérte azok ismertetését. Jegyzőkönyvből olvassa az el­nök: »bizonyítéknak fogadható el, hogy a kincstári anyagból ké­szült szekrényre a megvéieli har­cát nem találták meg. — Meg kell állapítanom mondja az elnök— hogy a vizs­gálat nagy alapossággal készült és a vizsgálat adatai ügy vannak csoportosítva, hogy a mi mun­kánkra megkönnyíti a tájékozó­dást. Vádlott: — Kérem a vizsgáló- biztos urat, nyilatkozzék arra, hogy vájjon talált-e dehonesztá- lót a vizsgálat során Rusztek La­jos ellen? Elnök: — Erre a gyanúsítás­ra megtiltom a választ, Iméltósá- gos uram, ne méltóziassék vála­szolni. Most Rusztek áll fel: Kérem az elnök urat, méltóztassék fel­tenni a kérdést a vizsgálóbiztos úrhoz, milyen fegyházigazgató- nak ismert engem az igazságügy­minisztérium. Elnök: — Rusztek igazgató mintegy hárommillió pengő hasznot szerzett az igazságügyi kincstárnak igazgatósága aa.t. Ezzel szemben mintegy három­ezer pengő kára lenne a jegyző­könyvek szerint az igazságügyi kincstárnak, amit a vizsgálat ál­lítólag megállapított. Kérem (mél­tóságodat, nyilatkozzék... Thury tanú: — Ha az elnök úr gondolja, hogy felmentésem a távolabbi időkre is vonatkozik, szívesen nyilatkozók Rusztek igazgatóról, de aggályaim van­nak, hogy nyilatkozhatom-e? Elnök: — Ha aggályai van­nak, ne tessék nyilatkozni! Ta­lán még csak azt, hogy méltósá­god mit vett észre, milyen vi­szonyban voltak Rusztek igaz­gató és tisztviselői? — Kérem, én azt hiszem, úgy gondolom', hogy a legnagyobb tisztelettel viseltettek főnökük iránt! — Azért van az — jegyzi meg csendesen Rusztek — hogy egy­általán nem köszönnek volt fő­nöküknek. Megint a könyvszekrény A törvényszék tisztázni kíván- , ja annak a könyvszekrénynek tulajdonjogát, mely most Rusz- thi-Rusztek Lajos lakásán áll. Ezt a szekrényt megcsináltatták a fegyházigazgatói iroda részé­re, de leltárba nem vették, mert a minisztérium elkészítését nem engedélyezte. Micsinay Sándor főfegyőr azt a vallomást tette, hogy a gond­nok utasítására 70 pengő költsé­get számolt el a szekrényre. Sze- nesy Árpád gondnok kijelenti, hogy Rusztek igazgató 70 pen­gőt adott neki a szekrény ára fejében, de ő úgy rendelkezett, hogy ezt a pénzt a ki nem fize­tett bárcák törlesztésére fordít­sák. Bernálh Ferenc arról lesz vallomást, hogy ő az egész 70 pengőt elszámolta bárcákra. Engel Márton dr a nyáron meg­látogatta Rusztek Lajost, kínéi a gondnokot találta. Éz is arról beszélt, hogy a 70 pengőt átvet­te a szekrényre. Rusztek Lajos- né pedig elmondotta, hogy férje határozott kívánságára felhozott 70 pengőt a lakásból, hogy a szekrényt a gondnoknak kifi­zesse. Marczinka főtanácsos megál­lapítja, hogy bárcát nem váltot­tak a szekrény elkészítésére, í mi azt mutatja, hogy az állami tu­lajdon. De a kincstár nem ká­rosodott, mert a 70 pengőt le­fizették. Újra a híres óra Erről már Schüszler Rezső igazgató tett vallomást. Az óra fából készült és Londontól New- Yorkig minden nagy város ide­jét mutatja. Puskár József fe­gyenc szabadidejében cellájában készítette. Csak az üveglapot kér­te a fegyháztól. Ebben az ügyben László és Horváth főtisztek tesznek vallo­mást azzal, hogy az órát kincs­tári tulajdonnak mondják. Vitéz Kenéz Imre őrsparancsnok el­mondja, hogy Puskár felajánlot­ta az órát a volt igazgatónak, az igaz, hogy Puskár egy ideig vonakodott a felajánló levelet megírni. Az elnök megállapítja, hogy az órát elakarták vinni, de nem történt meg, ma a börtönügyi múzeumban van. Marczinka fő­tanácsos pedig arról nyilatko­zott, hogy itt az államkincstár­nak nincs kára, hisz az óra ál­lami tulajdonban van. Az anyaállatok Osztián János minden plety­kát felkapott, hogy ártson volt igazgatójának. Kri.ikát nem gya­korolt, ahogy hallotta, vádat ko­vácsolt belőle. Ilyen az igazgató tulajdonában levő állatok fe­deztetése, melyért szerinte Rusz­tek igazgató nem fizetett és meg­károsította a kincstárt. A vallomások sorát Fehérvá- ry László főfegyőr nyitja meg ismét és tud arról, hogy az igaz­gatói állatokat ingyen fedeztet­ték. Jött azonban Pásztor Jó­zsef főfegyőr, ki az alsó telepi gazdaság vezetője volt és azt vallotta, hogy az igazgató fele­sége minden egyes esetben lefi­zette az öt pengőket, melyeket ő a gondnoki irodára pontosan be­küldőd, ez időközben összegyűlt más fedezletési dijakkal. Soha sem volt ingyen fedeztetés. Rusztek Lajosné tanúvallomá­sában elmondja, hogy ő egy héten belül mindig megjelent az alsó­telepen, vagy a kér!gazdaságban és a dijakat pontosan lefizette. Nyugtát nem kért és nem ka­pott. Férje a fizetésekről nem tudott, mert, mint mondotta.elég gondja van a fegyház gazdasá­gával, magáéval nem törődhetik. Iluszlek horai Ebéd szünet után délután 4 órakor nyitotta meg újból az el­nök a főtárgyalást és azt a vá­dat vette elő, hogy Rusztek bo­rait a fegyház hordóiból töltette fel. BerLa János fegyőr volt a pincekezelő, ki tanúvallomásá­ban esküvel bizonyította, hogy ha Rusztek igazgatónak szüksé­ge volt borra, neki is csak bárca és fizetés ellenében adott ki bort. Az elnök az ellenbizonyítást sem rendeli el, mert a vizsgálati ira­tokból megállapítja, hogy ez a vád már a vizsgálat folyamán is megdőlt s igy itt nincs szükség ennek tisztázására, miután Rusz- teket semmi sem terheli. A tej-ügy A vád az, hogy Rusztek gaz­daságából minden nap lefölö­zött tejet vittek fel a fegyház konyhájára. László Béla az első tanú és vallja, hogy tudomása volt ar­ról, hogy a tej gyenge volt és le volt fölözve, ezért készült több túró és kevesebb vaj. Imre Gyu­la élelmezőtiszt szerint a min­dennapi tejet lefölözve vitték a konyhára. Varga István jelentet­te, hogy naponta 8—10 liter te­jet vittek az igazgató gazdasá­gából. — Miért nem jelentette az igazgatónak, hogy a tej le volt fölözve? — Méllóságos uram, nem ki­fogásolhattam, mert akkor fegy­őr voltam! — Tudott Rusztek erről a tej­lefölözésről? — Úgy gondolom, hogy tud­nia kellett róla! — válaszol az élelmezőliszt. — Eskü alatt meri ezt valla­ni? — Véleményem szerint igy van. — Véleményünk nekünk lesz, szól az elnök, a tanú véleményé­re nem vagyunk kiváncsiak. __ Egy nagyon Izgalmas jelenei — Jelentette-e Ruszteknek a lefölözött tejet? — Ruszteknek sohasem je­lentettem a lefölözést! Erre a kijelentésre az elnök erősen kifakad és felolvassa a fegyelmi iratokból Imre vallo­mását, melyben aztjmjónd.jaThu­ry miniszteri biztos előtt, hogy legjobb tudomása szerint vallja, miszerint Rusztek igazgatónak annakidején jelentette a lefölö­zést és igy az igazgatónak tu­domása volt erről. Most Mendelényi elnök szinte rákiáltva magdöbbenésszerűen folytatja: — Mit gondol maga, hogy igy változtatja a vallomását. Ez a já­ték nem babra megy. Ide a sér­tett azért jött, hogy becsületét keresse! Mikor a fegyelmi biz­tos előtt áíiott, mert nem kellett eskü alatt vallani, határozottan állította, hogy igazgatója tudott a lefölözésről, most pedig előt­tünk eskü alatt kénytelen valla­ni, hogy a lefölözést nem jelen­tette Ruszteknek. Vigyázzon, fegyházba is kerülhet, ha hamis vallomást tesz! Ez nagyon izgalmas jelenet volt. Ruszthi-Rusztek Lajos fel­ugrott és megfeledkezve önma­gáról, fejéhez kapott és kiáltot­ta: Nem bírom ezt a hajszát, szörnyűség ez! A teremben néma csend és Rusztek felrántja az ajtót és elhagyja a termet. Az elnök ezután azt mondja a tanúnak, hogy nem tételezi fel Thury vizsgálóbiztosról, hogy valótlan adatokat vett fel a jegy­zőkönyvében. Mire Imre élelme­zőtiszt halkan bejelenti: Vissza­vonom előtte tett vallom ás ctmüt, mert azóta jobban átgondoltam az eseményeket. Hajdú Istvánná, a Ruszlekék volt szakácsnő ja vallja, hogy a tejet este egy kissé ő fölözte le, de ez sosem volt annyi, hogy ab­ból vajat tudtak készíteni. Á reg­geli tejhez azonban sohasem nyúlt hozzá és ezt mindig, mint teljes tejet küldte fel az intézeti konyhára. Erre esküt is tesz. Kemény Gyula dr főorvos ar­ról tesz valíomást, hogy köte- lességszerűen vizsgálta az inté­zet élelmezését, a tejet is, ame­lyet néha gyengének talált. Er­re figyelmeztette Imrét és a tej minősége akkor megjavult. Azt nem tudja, hogy a gyenge tejet honnan kapták. A saját házában Rusztek tejet ittak, mellyel az egész családja mindig meg volt elégedve. Szaniszló Imre volt a tejel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom