Váci Hirlap, 1935 (49. évfolyam, 1-99. szám)
1935-03-27 / 25. szám
E Vác, 1935 március 27 Ára 12 fillér 49-1K évfolyam 25. szám Polliikat és társadalmi hetilap, megfeleník heíenkéni Kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben egy negyedévre ........................ Vidéken egy negyedévre ........................ Egyes szám ára .......................................... 3 P — f 3 P 50 f 12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: »ERCSÉNVI BEZSŐ ——mi iinnii'Mi i un miminiim—iuiT SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányl-út sarkán. Telefon 17. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-téf, díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. Fényes külsőségek között búcsúzott Vác város közönségétől volt polgármestere Nincs még egy esztendeje, csupán tizenegy hónapja, hogy a közgyűlési terem fel volt díszítve és az emelvényen ugyanazok ültek, földszintjén ugyanaz a diszes közönség várakozott és baloldalon (szőnyeg a székek alatt) a család gyönyörködött Krakker Kálmán ünneplésében. Nem is egy esztendő és milyen változás ! Most is együtt vagyunk nagy ünneplő társaság és ünneplő képviselő testület, de most nem az egyszerű polgármester jubileumát üljük, hanem ünnepeljük a hatalmas Nagy Úraí, ki az egyik estéről másnapra az ország első vármegyéjének íő- ispáni székébe emelkedett. Engedtessék meg nekünk konstatálni azt a tényt, hogy a tizenegy hónap előtti ünnepségek sokkal melegebbek és őszintébbek voltak, ha a mostani fényesebb és inpozánsabb is. Akkor a szeretett polgármester előtt kinyíltak a szivek, amelyek most a Nagy Űr előtt, mintha kissé nehezen tudnának felmelegedni. A váciak büszkék, ami jár a polgármesternek, nem bizonyos, hogy jár a magasban élő főispánnak. Akkor a szivek ünnepe, ma hivatalos, komor előirásos búcsúzás. Második megállapításunk, hogy az új főispánban felfedeztük mindnyá junk őszinte örömére a vallásos embert. Erre nézve elég bizonyítók a polgármesterhelyettes- hez intézett levele és most a búcsúzáskor elhangzott beszéde, mely tele van istenfélelemmel és a Mindenható segítségül hívásával. Harmadik : Mire a polgár- mester hazament a déli harang- szó után, az ősi Flórián ueca elnevezés eltűnt és az utca mind a négy sarkán ki volt téve a Karay-Krakker ucca elnevezés. Ennél gyorsabban közigazgatás még nem dolgozott Magyarországon. A szép búcsúünnepélyről ez a tudósításunk számol be : Akik a bitcsiizásra egybegyűltek Még a karzatot is zöld halom koszorú fonja körül. Az egész lépcsőház, feljáratok, babérerdő és örökzöld. Kellemes a szemnek. Nincs még tizóra és telve van a szép fehér terem A püspöknek és a főispánnak az első sor közepén két karosszék, amely mellett a katonai küldöttség foglal helyet. A következő sorban az államhivatalok, vállalatok képviselői. Tovább a kü lön féle nőegy letek diszes koszorúja. El lehet mondani, hogy nem volt a városban hivatal, női vagy férfi egyesület, mely erre az órára küldöttségét ne vezette volna fel a búcsúzáshoz. Még a megyés főpásztort várták néhány percig, azután az emelvényre felvonult a tisztikar és Tornáry János dr polgármester helyettes igazán zsúfolt terem érdeklődése mellett megnyitotta a rendkívüli közgyűlést. Arckép, a polgármester uccája A polgármesterhelyettes felolvastatja a főispán hozzá intézett levelét, amelyet a VH múlt számában közöltünk. Ezután következik a polgármester tizenegy évének méltatása, melyet úgy vél a város pénzügyi és gazdasági bizottsága megjutalmazni, hogy javaslatot tesz a képviselőtestületnek a polgár- mester arcképének megfesíeíé- sére és uccájának, a Flórián uccának nevéről való elnevezésére. Majd indítványt tesz, vitéz Baintner Erő vezetése alatt küldöttség kérje meg a főispánt, hogy búcsúzásra a képviselő- testület előtt jelenjék meg. Néhány perc telik, a teremben zsibongás, de már kívülről hallatszik az éljen, mely egyre erősödik: Jön a küldöttséggel a volt polgármester. A megyés- piispük úr oldalán foglal helyet és amint az éljenzés elcsendesedik, a polgármesterhelyettes kezd szólani. Mit liiomlasiak a tisztviselők nevében Tíz évet töltöttünk együtt Méltóságod bölcs vezetése alatt Vác megyei város szolgálatában, — mondotta polgármester helyettes kissé elíogódottan — és pedig azt a tíz évet amikor a legnehezebb problémák kerültek megoldásra, de mondhatom ez alatt az idő alatt soha olyan nehéz feladat előtt nem állottam, mint állok most, amikor arra I vállalkoztam, hogy Méltóságod- I tói a város tisztviselői kara és alkalmazottai nevében búcsút vegyek. Kettős érzelem járja át telkemet. Mint igaz barátnak tulajdon képen örülnöm kellene Méltóságod kinevezésének, örömömnek még sem tudok kifejezést adni, mert ez a fölfelé Ívelő útszakasz reánk nézve fájdalmas eseményt, jóbarát, a mindig megértő hivatalfőnök elvesztését jelenti. Méltóságod polgármesteri mű ködése alatt végzett nagykon- cepcióju városépítő munkájával mindennél maradandóbb emléket állított Magának. Emlékét sem az idő, sem az emberi feledékenység nem fogja soha elhomályosítani, mert ezek az alkotások maguk fogják létrehozójuk emlékét a késő utókorra is átvinni és az idők végtelenségéig megőrizni. Hivatottnak érzem magamat arra, sőt kötelességemnek is tartom, hogy méltóságod hiva talfőnöki működéséről itt a vá ros szine előtt tanúságot tegyek. Méltóságod az együtt töltött tiz esztendő alatt soha sem éreztette velünk a közöttünk lévő rangkülönbséget, sohasem úgy szólt hozzánk, mint hivatal- főnök a beosztott tisztviselőjéhez, hanem mindig úgy, mint a jó barát a jó baráthoz, mint ennek a városi tisztviselői családnak az apja a gyermekeihez. Akaratát nem a hivatalfőnök szigorával érvényesítette, nem a szabályok rideg alkalmazását használta velünk szemben, hanem a felénk sugárzó szeretettével iparkodott bennünket Magához láncolni. Bátran merem kijelenteni, hr gy az együtt töltött idő alatt közülünk senkinek sem lehetett olyan jogos kérése, amely Méltóságodnál meghallgatásra ne talált volna és egyikünk panasza sem maradt orvoslás nélkül. Mindenkor osztozott örömünkben, esetleges bánatunkat pedig őszinte részvétével igyekezett enyhíteni és elviselhetővé tenni. Méltóságod előttünk a megértő, munkatársait raegbecsü lő szerető hivatalfőnök ideálját valósította meg, aki társainak nem csak főnöke, hanem igaz őszinte barátja. Ezért fáj nekünk a válás, ezért fáj a búcsuzás. Fájdalmunkat csak az eny hiti, hogy Méltóságod saját szavai szerint mindig váci volt és ezután is váci kíván maradni. Ismerjük Méltóságod kijelentéseinek komolyságát és erre támaszkodva hiszünk és bizunk abbaD, hogy bár a sors most el is szakit egymástól, azért a jelenlegi diszes poziciojában is, sőt ha úgy történnék, amit mindnyájan őszinte szivből kívánunk, még magasabb méltóságra emeltetnék, akkor is a miénk marad és mi mindenkor bizalommal fordulhatunk Méltóságodhoz. A város bizottságai és képviselőtestülete nevében Tornáry dr polgármesterhelyettes őszinte szavait többször szakította meg az éljen és végén hosszasabban szólta taps. Most Kestler István állott fel és a város képviselőtestülete nevében súlyos veretű szavakkal méltatta azt a korszakot, amelyből tizenegy év Krakker Kálmán nevéhez fűződik. Általános figyelem között a következőket, mondotta : Aki polgármesterünk volt és főispánunk lett, itt van velünk s most, midőn utoljára szólunk tizenegyévig volt polgármesterünkhöz, körüláiljuk őt mi, Vác városa és annak képviselőtestülete, hogy szivünk háláját kifejezve polgármesteri működéséért ragaszkodó szeretetünk kisérje főispáni székébe. Ezen búcsuzás alkalmából a hála érzete fogja el szivemet. Hála az isteni Gondviselés iránt, hogy rendkívüli időkben rendkívüli feladatokhoz mért képességekkel és erényekkel felruházott egész embert küldött nekünk vezetőül. De hála tölti el szivünket dr Karay-Krakker Kálmán személye iránt is, hogy Istentől kapott képességeit s erélyeit, derűs optimizmusát, ebből fakadó munkakészségét és kitartását, szociális érzékét és mindeneket megnyeri! egyéniségét, ezt a bibliai öt talentumot, nem hagyta tétlenül heverni, hanem maradék nélkül városának szolgálatába állította. A történelemből tudjuk, hogy a nép sorsa attól függ, vájjon megértik-e vezetőik az idők szellemét, alkalmazkodnak-e a korszellem követelményeihez és k| tudják-e használni azokat az időbeli és helyzeti energiákat, melyek áthatják a kortársakat. Szerencsés az a pilóta, aki saját gépének erejét fokozni tudja azzaj? i Verseny-cipőház Szédienui-u. 24 (ev. Mz) S PÉNZÉRT JÓ CIPÓ! K E V E C P
