Váci Hirlap, 1918 (32. évfolyam, 1-57. szám)

1918-11-27 / 50. szám

4 VÁCI HÍRLAP Wall a Ferenc százados mentette meg a király gyermekeit Az izgalmas forradalmi idők egyik korai leleplezését olvassuk a pesti lapok egyi­kében. Mint ismeretes, a király .hosszabb“ tar­tózkodásra érkezett a mull hónap végén Gödöllőre s ott voltak vele feleségén kívül gyermekei is. A politikai helyzet gyors el­távozást parancsolt a királyi párnak, a nagy futásban elfeledkeztek az apróságokról, kik ez idő alall idillikus életet éltek a Grassal­­kovich kastélyban. A volt király Bécsbe érkezett s akkor vette észre, hogy gyermekei nincsenek mellette. Rögtön nagy telefonálás kezdődött, melyet kivételesen a Nemzeti Tanács — melynek már akkor kezében volt a telefon — kihallgatott. A Pesti Hírlap, mely ennek a beszélgetésnek birtokába jutott, közli, hogy az uralkodó Walla Ferenc vezérkari százados kötelességévé tette, hogy az el­maradt királyi csemetéket Bécsbe szállítsa. Walla százados az autókat Vácon keresztül irányitolta. Jól ismerte ezt a várost, mely szülőföldje, hisz ő Walla László takarék­pénztári pénztáros fia, itt baja a királyi gyermekeknek nem lehet. Öt automobil, leszedve róluk a császári sas, hang nélkül ment keresztül Vácon, a járókelők alig hogy észre vették. Pozsony alatt a gyer­mekeit féltő koronában apa idegesen várta. Valószínűleg megszorította a kezét Walla századosnak, hogy a „rebellis“ nemzet nem tett kárt neki legtöbbet érő vagyoná­ban. Karácsonyfadisz-arany már most kapható csomagonkint 1 K-ért Vácon, Damjanich-tér 2. szám alatt BIC8IK EDÉNÉL Értesítés. Van szerencsém a nagyérdemű közön­ség becses tudomására hozni, hogy elektrotechnikai vállalatomat ismét megkezdem s elvállalok villamos­­világítás, motorok, erőátvitel, vala­mint villamos csengők és házi tele­fonok szerelését és javítását a legszoli­dabb árban. A n. é. közönség szives pártfogását kéri Gyulai József Vác, Árpád-utca 41. száui. A villamosmű üzemvezetősége értesiti t. fogyasztóit, hogy Vác város képviselőtestületének 1918 október hó IO-én hozott közgyűlési határozata alap­ján a villamos áram árát 1918 no­vember l-töl kezdödöleg 50%-kal — felemelte ----------­Értesítés. Tisztelettel értesítem a n. é. közön­séget, hogy elvállalok mindenféle cserépkályha felállifását, átraká­sát ésjavitását; valamint tűzhelyek kijavítását a legjutányosabb árak melleit. Becses pártfogást kérve mint kezdő teljes tisztelettel Mischler Kálmán kályhásmester, Vác, Hattyú-utoa 29. szám. 9íaza! űíaza!... , Megint olyan menet jön velünk szemben, a mi a véri korbácsolta agyunkba és ökölbe szorul a kéz. Az arcokon a láz pirossága, vagy a nagy betegség átlátszó sárgasága. Ormótlan füzfaág legtöhb kezében, alig bírja a nehezedő terhel. A kórházakat fel­oszlatták, a betegeket világnak küldték. Hány nyomorult lélek jut haza ebből a Lázár-menetből? A kórházaulök százai pedig üresen, legfeljebb egy-kef konyha­edényt menlve, napok óta itt bűzölnek el melletlünk és vígan vágtatnak hazafeléi Nem menthetnének meg ezer és ezer lel­ket családjuknak, a társadalomnak, ha üres ágyaikon szegény, szerencsétleneket vinné­nek? Szószerinl: az országúira dobták ki kalonáinkat! Jellemzésül, hogy kik bánlak el igy vé­reinkkel, álljon itt a következő igazság: Trieszt voll a felülvizsgálati központ. A ki már azt hitte, hogy a front és a hadtápkör­­let minden orvosa konstatálta rajta a súlyos betegséget, bajt, annak még Triesztbe kel­lett menni. Itt egy törzsorvos volt a min­denható, a ki az eléje lépölöl megkérdezte: — Tud csehül? Ha neve idegen (nem magyar) hangzású voll, első kérdése: — Maga cseh? Ezek után tessék elgon­dolni „az orvosi lelef“-ef! Hej, ha a magya­rok nem kéjelegtek volna az utálatos loja­litásban, hej, ha a magyarság csak egy év előtt is elkezdte volna a szervezkedést, dehogy állhatnának ma rendcsinálás örve alatt cseh, oláh, szerb csapatok ezer éves Magyarország földjén! Nem dicsekvéskép, de megírom, hogy a mi honvéd-családunk hozott vagy ötven betegei magával. Majdnem minden kocsin feküdt egy-két „spanyol". Dehogy tettük volna le, dehogy adtuk volna kórházba! A lázas szemekből kiolvastuk az orvosságot: a határ, a magyar föld csodás gyógyerejű lesz! De messze voltunk tőle! Tizedik napja már országul a tanyánk, csillagfalan, sötét égbolt a takarónk. Körülöttünk, a hova lé­pünk, hiénák, minden nemzetiség belőlünk, tőlünk akar. Ha lehet szép szóval, ha nem, erőszakkal. Micsoda habsburgi hazugság volt a monarkia népeinek „együttérzése": Szégyenérzés nélkül leírhatom: magasrangú katonatisztek állták utunkat és csetlintettek nyelvükkel: Schöne Pferde! Das gibst ihr alles für unsl Klagenfurttól már nagyon féltünk. Negyed­milliós város, ettől nem lehet olyan magya­ros, hirtelen „átvágással“ megszabadulni. Késő éjszaka érünk Stein-be (ez a külvá­rosa,) de már ott a fegyveres őrség a parancscsal: mindent, lovat, kocsit, élelmet, fegyvert leadni! No majd alszunk egyet rá! mondjuk és a kegyetlen fagyos éjszakában az extra őrség hűségesen kitart velünk a tábortűznél. Zajka Gyula gh. hadnagy, egyébként fóti jegyző, a ki zabért jött előre, már kocsi nélkül érkezik, a klagenfurliak mindent lefogtak tóle. Meglássuk, mit lehet tenni holnap! Jó éjszakát! Feljegyzem nevét kiváló ludású, színig magyar érzésű kapitányunknak: Emmer Antalnak hívják. Minden érdemrendjét fel­rakta magára és úgy ment kíséretével a klagenfurti „köztársaság" elé. Kézről kézre adták, tiz irodában is megfordult, itt is, ott is alkudtak vele, hogy „adjon már valamit“, végre is, mikor megunta, kitette az óráját. Féltizenegy volt délelőtt. — Urak — szólt ez a kis emberke — ha tizenegy óráig nincs kezeim közölt a szabad elvonulási engedély, honvédtüzé­reimnek parancsa van, hogy Klagenfurtot lőjjék! Nem láttam a bölcs intézkedők arcát, de azt már tudom, hogy tizenegy órakor Emmer százados köztünk volt és nevetve mutatta a pecsétes írást:..........a csapat tartozik 24 óra alatt elhagyni Klagenfurt határát, különben lefegyvereztetik.“ Hát kellett nekünk több? Mentünk és nem mendegéltünk, hiszen, ha a begyulladt jó klagenfurliak megtudják, hogy négy ágyunk­hoz összesen csak kilenc ártatlan srapne­lünk van a mozdonyokban, még visszafor­dítanak és a karintiai köztársaság milliók­kal lesz gazdagabb, mert nemcsak levet­kőztethet, de lovainkat, kocsiainkat is el­szedheti ! Gyerünk, gyerünk haza, vagy legalább az édes gondolattal: haza felél Még csak egy van bálra: a Sau-Alpesek, meg még „egy darab“, (a Kor-Alpesek ezer méteres magassága nem is számit ebben a nagy hazasóvárgásban) aztán az édes magyar szó, magyar kenyér, magyar öröm fogad minket. Ez még négy napi kinlódás-vágya- ► kozás, erről majd a vasárnapi újságban irok. Dercsényi Dezső. Záróra meghosszabbítását kérik a váci kávésok. A váci kávéháztulajdonosok kérvényt adlak be a Nemzeti Tanácshoz, melyben kérik, hog,/ a zárórát éjjel 12-ig hosszab­bítsa meg. Biztosítják, hogy az alkohol­­tilalmat továbbra is megtartják. A kére­lemről eddig még nem történt döntés. Beszélgetés a Műcsarnokban. — Hallotta, hogy a nemzetiségeink mégis csak mérsékletet tanúsítanak és meghagy­ják nekünk az összes várainkat és gyar­matainkat ? — 7? — No igen, magyar marad Szegvár, Szigetvár, Balassagyarmat és Füzesgyar­­mat 1 Értesítés. Tisztelettel értesítem a n. é. közönséget, hogy mint katona hosszabb időre szabad­ságolva lettem s igy minden néven neve­zendő szobafestő, mázoló és tapé­tázó munkákat elvállalok. Mint a múlt­ban, úgy most is Ízléses kivitelű munkát ........— késziték. ............. GELLÉRY ÁRPÁD szobafestő, mázoló és tapétázó * Vác, Hattyú-utca 33. szám. Hirdetmény. Fóf község határában 4 drb. vöröstarka jegytelen és egy drb. vörös jegytelen tehén fogatott el, melyeket igazolt tulajdonosa a mai naplói számilott 8 nap alatt Föl köz­ség elöljáróságánál átveheti, Ha a tulaj­donos nem jelentkezik, úgy az állatok mini gazdátlan jószágok folyó évi de­cember hó 4-én délelőtt 9 órakor Fót község házánál nyilvános árverésen f eladatnak a legtöbbet Ígérőknek. Fót, 1918 november 6. Elöljáróság. Készítette a Pestvidéki Nyomda Vácon 181104.

Next

/
Oldalképek
Tartalom