Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)

1902-11-23 / 47. szám

u _ __ __________- Az alispán diszpolgársága. Mint tudjuk vármegyénk köztiszteletben és közsze­retetben álló alispánja Beniczhy Lajos a tél folyamán fogja megülni közszolgálatának ne­gyedszázados jubileumát. Ez alkalommal az egész vármegye ünnepelni fogja szeretett alis­pánját és nem akad olyan község, a mely valamivel ne sietne kimutatni iránta való ra­gaszkodását. Ráckeve község képviselőtestü­lete a napokban foglalkozott az alispán jubi­leumával, a melynek kapcsán őt egyhangú lelkesedéssel Ráckeve díszpolgárának válasz­tottak meg. Az erről szóló oklevelet a jubi­leum napján egy nagyobb küldöttség fogja átnyújtani az alispánnak. — A váci nőegylet f. hó 16*án a tagok nagy érdeklődésével tartotta választmányi ülését. Az elnökség 15 uj tagot jelentett be s a tagok buzgó gyűjtéséért a választmány Köhler Arthurné, Fertile Gyuláné és özv. Zalánjfy Károlyné választmányi tagoknak köszönetét szavazott. Az egylet farsangi bálját február 1-ére határozta s a bál elnökéül Gajáry Gézáné úrnőt kéri íöl. Az egylet karácsonyfa ünnepélyét Szilveszter napján délelőtt fogja az óvodában az eddigi szokás szerint meg­tartani s arra a szülőket, a tagokat és érdek­lődő közönséget hírlapok útján hívja meg. Egyúttal karácsonyra 14 szegény iskolás gyer­meket fog teljes téli ruházattal ellátni. — A szalmahüvely gyári tűz. A Rókus kápolna kis harangja jelezte csupán, hogy szerdán éjféli egy órakor tűz lepte el a Neumann Zsigmond-féle szalmáimvelygyár egy részét. Erős kőépületben ütött ki a pusztító elem s hamuvá égette az ott lévő 3700 kéve zsúpot, továbbá az elhelyezett szecskavágó és szalmakötél készítő gépeket. A tűzről alig tudott valaki, mert az elzárt épületből a láng- vörös fénye nem látszódott ki, s a kongatást sem igen lehetett hallani. Egy pár tűzoltó, a szolgálatban lévő rendőrök s a szalmagyári mun­kások voltak ott csupán Millmann Géza tűz­oltó parancsnokkal, de a néhány ember óriási erőmegfeszitéssel annál nagyobb buzgalommal fogott hozzá az oltáshoz. Az épületben lévő tárgyakon már nem igen lehetett segíteni, de dalmi állás követelményei. A felvilágosodott század vak sötétségben tapogatva keresi az eszményt. Fut mint a kincs kereső a belére fény után. Arthur gróf másnap igen jó hangulatban fogadá fivérét. Szívből kívánt neki minden jót. S midőn elkövetkezett az esküvő napja szokatlan jó kedvű volt. S midőn elindultak a szomszédos helyiségbe az esküvőre egész jól érzé magát. Csak Mariann volt lehangolt. Valami bús sejtelem lepte meg őt. Féltette Arthur gróf egészségét. S hogy az előérzetek nem csalnak mutatá azon körülmény, hogy reggel midőn visszaérkeztek a gróf ágyban fekvő beteg lett. Napokig tartott a kóros állapot, mig végre a betegség határozott ala­kot öltött s az orvos kinyilatkoztatá, a baj neme: tífusz. Magán-kivüli állapotában min­denféle víziók gyötörték. Az ápolásban kimerült édes anya, a grófné egy kora reggeli órában magához hivotá Ma­riann! s szivszaggató könyek között mondá, hogy az orvos oda nyilatkozott, csak a legön­feláldozóbb gondozás mentheti talán meg őt. Ezért kéri Mariannt, üljön kocsiba s rendeljen egy ápolónőt fiához, mert ő s a cselédség már teljesen kimerültek. Mariann lélekzete is elállt e szavakra, pillanatra megkövültén állt; mig végre oda nyilatkozott, engedje meg a grófné az ápolónő szerepet magára vállalnia. Váci Hírlap a mellék épületeket, valamint a könnyen óriási szerencsétlenséget okozható benzines hordókat derék tűzoltóink megmentették. Feltűnő, hogy mintegy tiz év alatt ötödik tűz eset ez Neu­mann Zsigmondnál s valószínű — mint ahogy maga Neumann is véli — hogy a gyakori tűzeset bosszúból eredő gyújtogatás folytán történik. A gyújtogatok azonban ezáltal semmi célt nem érnek el, mert Neumannt szegényebbé soha sem teszik, mivel nála minden legkisebb darab tárgy is be van biztosítva, most meg pláne határozottan veszedelmes lesz a gyúj­togatás, mert mint halijuk Neumann éjjeli őröket fog állítani gyára mellé. A jelenlegi kar különben mintegy 2000 koronát tesz ki, melynek legnagyobb része azonbaű a biztosí­tás folytán megtérül. — Színészek jönnek. Mint hallottuk Szitái László uj sziniengedélyű igazgató újon­nan szervezett színtársulatával a jövő hónap­ban mintegy 2—3 hétre városunkba szándé­kozik jönni. A társulat jelenleg Ipolyságon játszik, hol miután a legújabb darabokat, adja a válogatott erőkből álló művész társaság, meglehetősen pártolják őket. A főbb szerep­lők különben a következők : Major Ida drá­mái hősnő a kolozsvári nemzeti színház volt tagja, Molnár Eszti primadonna, Hevesi Gusz- tika naiva; Szitái igazgató mint bonvivant és baritonista, Réthy László titkár komikus, Kmetty Lajos városunk szülötte drámai hős, Varjas László és Lantos Kornél. A társulat különben 36 tagból áll. — Nem lesz a városi tisztviselők­nek félárú jegyük. Még két évvel ez­előtt folyamodtak az összes városi tisztvise­lők, hogy a vasúton ők is úgy mint az ál­lami hivatalnokok félárujegy gyei utazhassa­nak. Az akkori kereskedelmi miniszter azon­ban kérelmükkel elutasította őket, időszerűt­lennek és céltalannak mondván kérésüket. Akkoriban mintegy 160 képviselő állt a kér­vényezők mellett s Láng Lajos körmöcbányai képviselő volt az eszme előharcosa. Most, mi­dőn Láng Lajos kereskedelmi miniszterré lett, biztosra vették a városi tisztviselők, hogy kér­vényüket a volt előharcos föltétlenül kedve­A grófné rá nézett, az anya szerepét pilla­natra a tapasztalt nő váltotta fel. De meggon- ván hosszú itt időzését Mariannnak, kifogá­solni valót solf sem talált senki rajta, s végre gyermeke kedvencze életéről volt a szó, bele­egyezett. Mariann tapasztalt szemeit nem ke­rülte el a pillanatra felébredt gyanú, de mit törődött ő most azzal, mikor az ő életéről van szó. Felment a beteg szobájába, végig hallgattá az orvos utasítását s bebizonyifá, hogy a türelem az önfeláldozás kizárólag a nő tulajdona. Az orvos ineg-megcsóválta ősz fejét látva a határtalan gondos ápolást. Pedig kettőjök kö­zül nem tudni ki szenvedett többet, a gróf vagy Mariann, kinek lelki gyötrelme meg­haladta jóval amannak testi kínjait. Plányszor megvédte saját testével, midőn a krízis éjjelén lázálmaiban a tengerbe akart ugrani. Ilyen­kor egész testével kellett megvédeni, nehogy kárt tegyen magában. Végre egy hasonló kin- teljes éj után az orvos kijelenté, a beteg mentve van. Mindenki gratulált az önfeláldozó anyának, de senkinek sem jutott eszébe Mariann érde­mének betudni. Az ifjú láztól megnyúlt ar­cával felé fordult, szemével kérdőleg tekintett felé. Mig magában gondolá: Ismét ő. És mit keres ez itt az én szobámban. Anyja kitalálni vélte gondolatát, midőn megmagyarázta neki, Mariann mily nagy mérvben érdemli meg há­zően fogja elintézni. De mennyire csalódtak T Láng a héten értesitteti alispánunk utján a vármegyénk területén levő városi tisztviselő­ket is, hogy kérelmüknek helyt nem adott ugyanazon okoknál fogva, a melyeknél fogva hivatali elődje. Milyen hamar megváltoznak az embernek a nézetei, ha már egyszer följu­tott a legmagasabb polcok egyikére ! — Pest Pilis-Solt-Kiskunvárme- gye közigazgatási bizottsága a vár- megyeházán a múlt héten ülést tartott Be- niczlcy Ferenc főispán elnöklete alatt. A be­terjesztett jelentésekből kiemelendők a követ­kezők : A pénzügyigazgatóság jelentése sze­rint a múlt hónapban 783.010 korona egye­nes adó folyt be, tehát 11.669 koronával több mint tavaly. A közvetett adóknál szintén te­temes emelkedés tapasztalható. Tóth József pestmegyei kir. tanfelügyelő indítványozta, hogy intézzenek felíratott a hercegprímáshoz, hogy a visegrádi római katolikus iskola né­met feliratát távolittatná el. A bizottság az indítvány értelmében határozott. — Ingyenes előadások. Újpesten az iparos munkások számára ingyenes előadá­sokat rendeznek, melyeknek sorozata múlt vasárnap kezdődött. Az előadásokat a télen a következők fogják megtartani: Bartos Gyula fővárosi tanító, Branlcovics György szerkesztő, dr. Feldmann Gyula orvos, Kont Izidor fog orvos, Mártonffy Imre szerkesztő, Józsa Dá­niel igazgató, Miidós Dénes fővárosi tanító, JDallos István fővárosi polg. isk. tanár, Ma­gyar Adolf ev. ref. tanító, Endre János a bi­zottság titkára és még többen. — Az újpesti közművelődés kör tegnap az Újpesten emelendő Kossuth-szobor- alapja javára a kör helyiségében szépen si­került művész estélyL rendezett. A művész estélyen résztvettek Hentaller Lajos országgy. képviselő, Feld Irén. Büchler Irén, Ipolyi Va­léria, Beregi Oszkár a nemzeti színház tagja és Nyárai Antal a népszínház tagja. — Alapítványi helyek betöltése. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi mi­niszter a siketnémák váci országos intézeté­ben megüresedett Tallian- Gsúzy alapítványi Iáját, mily nagyszerűen felelt meg, az önkényt felajánlott ápolónői szerepének. Az ifjú elgondolkozott s valami igen kehe- mes felfedezésre juthatott. Megcsókolta anyja kezét s arra kérte ne fárassza magát tovább, ő már most jobban van, az édes anya imája, Mariann gondozása megtartotta őt újból az életnek. Köszönte eddigi jóságát s azon ké­relmet terjeszté anyja elé, hogy ezentúl Ma­riann legyen az ő kizárólagos ápolónője. A gondos ápolás nemsokára magához tériték az ifjút, már felkelt ágyából, Mariann apró figyel­messége úgy lekötelezték őt, hogy megtanulta a nőt s benne a teremtés tökélyét tisztelni. Az öreg grófék pedig kérve kérték Mariannt, ne hagyja el őket, most már meg voltak győ­ződve arról, hogy Mariann soh’ sem fog meg­feledkezni önmagáról, valamint Arthur gróf sem téveszti szem elől, hogy mivel tartozik őseinek, az ápolónőjével szemben. Mosolyognak kedves olvasóim, gondolják az íróknak merész fantáziájuk van, az ilyen eszmény, szerelem a felvilágosodott században nem létezik. Higyjék el nem az iró puszta fantáziája e történet s a kiváncsiak seregének máskor is szívesen szolgál felvilágosítással, úgy mint ez-uttal a szerző Szaákné Dőrffy Ilona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom