Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-12-07 / 49. szám
Mert tudjuk jól, hogy sokkal kisebb érdemek nyertek már hamarabb jutalmat. Nem rekriminálunk, őszintén örvendünk. Örvend a város, melynek főpasz- torától kezdve mindenki szívesen s megelégedéssel kereste fel a kitüntetettet, hogy gratuláljon. Az a számos küldöttség. még Freysingernél a hét folyamán járt, nem a hatalmas, befolyásos férfiút kereste benne, hanem a munka emberét, kinek kitüntetését várva várta s annak megérkezését őszinte örömmel vette tudomásul. Az igaz érdemek jutalmat nyernek, dr. Freysinger Lajos büszkén hivatkozhat rá s munkás élete folyamán továbbra is buzdítást nyerhet belőle. A közérdeknek akkora szeretete jelenben, mint av múltban, előre viszi még ezt a várost. Higgadt meggondolással a gyorsabb cselekvés: modern városok haladását látjuk Vácban. Az önzetlen munkásságot pedig látjuk s észreveszszük, szükség van rá nálunk, hol akadnak még, kik a sötét múlt jobb viszonyait merik még emlegetni. Egyesült erővel, apró félreértések elkerülésével a város közérdeke fogja hasznát látni az igazi munkának. Mi tudjuk, hogy dr. Freysinger Lajos dolgozni akar s kívánjuk, hogy deresedő tisztes fővel ifjúkori ernyedetlen buzgalommal folytassa azt polgártársai hasznára. Helyi és vidéki hírek. Téli vers. Fölment a tűzifa ára, fűtenek vele, néhol fekete gyémánt a kályhának bele. De sehol se fűtenek úgy, amint minálunk, 100 aranyat, aki tudja, hogy mit csinálunk ! 2 szerkesztő ur jó volta folytán bélépek ismét a munkatársak közé! A szerkesztő ur bizonyára egy szellemet vélt látni, midőn ajtaján bekopogtattam, nem is gondolva arra, hogy még életben vagyok és félelmes fegyverét a nagy ollót szegezte mellemnek revolver gyanánt. A mikor aztán megtapogatott és meggyőződést szerzett valóságos életben létemről és emberi mivoltomról, rövid magyarázat után megegyezésre jutottunk és gy ismét a „Bojtorjáni Riadó és Híradó“ szerkesztőségi tagja levék. Beléptemet az nap est ve a „Két kék golyóhoz“ címzett mulatóban megünnepeltük a vendéglős nem csekély szomorúságára, mert régi szokás gyanánt az elfogyasztott nem csekély étel és ital mennyiséget nem készpénzben fizettük le, hanem adósak maradtunk s a számlát a vendéglős lehirdetni szokta, mint a jelen levő közgazdasági rovat vezető kiszámította, azon esetben, ha a szerkesztőségi iagok számláját a „Két kék Golyós“ lehirdetni akarná, lapszámonként egy egész oldalt számítva illusztrációval és nagy garmond nyomással, úgy éppen 6547 évig 11 hónapig és 18 napig kellene élnie, a mely idő pedig felülhaladja néhai boldogult Mathuzsalem és a többi jámbor próféták életkorát. Váci Hírlap Sok poéta hő szerelmét dalba önti be és a sok hőt mind papir- kosárunk nyeli be. Most hasznát veszszük, hogy a szív melegen dobog, befűtünk a költeménynyel s az szépen lobog! PulcJc. — A polgái’mester itthon. Dr. Zádór János polgármester több mint egy hónapi tengeri útjáról hazaérkezett s átvette a városháza vezetését. A mai közgyűlésen is ő fog már elnökölni. — Dr. Freysinger a minisztereknél. Dr. Freysinger Lajos, kit a múlt héten tüntetett ki a király a kirá'yi tanácsossággal, pénteken felkereste Széli Kálmán miniszter- elnököt, belügyminisztert és Blósz Sándor igazságügyminisztert, hogy a kitüntetésért köszönetét mondjon. Nagyon érdekes, hogy a miniszterelnök mily jól van értesülve dr. Freysinger érdemeiről. Midőn ugyanis az uj kir. tanácsos Széli Kálmánnak megköszönte, hogy az uralkodó előtt kitüntetésre ajánlotta őt, a miniszterelnök igy válaszolt: — Nincs köszönni valója. Boldognak érzem magamat, hogy a régi mulasztást én hozhattam helyre. Igazán régen rászolgált. Fogadja az én jókivánataimat is. A miben teljes igaza volt Széli miniszter elnöknek. — Dr. Tragor Ignác a kereskedő- ifjaknál. A kereskedő ifjak társulatában vasárnap délután tartotta dr. Tragor Ignác, takarékpénztári igazgató szabad előadását a kereskedő meghatározásáról, az életben való szerepléséről s annak föltételeiről. Az előadás érdekessége és az előadónak ismert szellemes előadásmodora nagy közönséget vonzott nemcsak a kereskedő világból, de a város egyéb művelt köreiből is. Az előadás több mint egy óra hosszat tartott és a nagyszámú hallgatóság élénk figyelem után zajos tapssal köszönte meg dr. Tragor Ignác fáradságát. — A káziszegényekért. Szomorú kort élünk : a megélhetés nehéz küzdelmeinek korát. Oly időket, midőn a munkabíróknak is gondot ad megszereznie, a mire neki és övéiMásnap reggel az installáció után a szerkesztő ur magához hivatott, kezembe nyomott egy vasúti ingyenjegyet és arcképes igazolványát, (úgy hasonlítunk egymáshoz, mint az egyik tojás a másik úri tökhöz) és kiadta a rendeletet, hogy sürgősaen utazam Rátótra meginterpellálni Széli kegyelmest a kiegyezés miben léte iránt. Az utazás kellemetességeit, a Dunántúl liegy- völgyes regényes táját nem szándékozom jelenleg leírni, elég a dologhoz annyi, hogy sok hányattatás után megérkeztem Rátótra. Úti emlékeim kiemelkedő pontját képezi az, hogy Bicskétől Győrig schnell feuerben elnyerte készpénzemet és a szerkesztő ur arcképes igazolványát egy csipkében és alsószoknyában utazó izraelita honfitársunk. Látogassa meg őt mielőbb Izrael angyala és zengjék a hurik dicsőségét a tuba fa árnyékában. Rátótra érkezve, a kegyelmes ur kastélyába mentem. Ne gondolja a nyájas olvasó, hogy hazánk nagy megrnentője valamely fényes cifra tornyokkal, oszlopos verandákkal ellátott palotában lakik, nem bizony, hanem szerény egyéniségét jellemző kényelmes kastélyban. A kastélytól nem messze vannak építve nemes egyszerűséggel a szarvasmarha istállók, nek szüksége van: mennyivel inkább annak, kit eltörődött testi szervezete, aggsága, vagy beteges volta tesz arra szinte képtelenné ! Sok az ínséges, sok a mások irgalmára utalt szegény. Figyelmünk nem a házaló koldusokra irányul e helyütt, kik ügygyel-bajjal csakösszeszedik élelmüket: kérelmünket a házi- szegényelc érdekében intézzük a könyörülő jótévőkhöz, — azon szegények érdekében, kik még nincsenek annyira, hogy koldulhassanak,, kik talán még néhány év előtt tűrhető viszonyok között éltek, most azonban nélkülözésekkel küzdenek a mindennapi kenyér a legszükségesebb silány öltözet tekintetében is.. Ezek rendszeres segélyezését közvetíti a házi szegények intézete, mely a jelen év folyamán 41 szegénynek juttatott heti 80 fillér, 1 korona, 1 korona 20 filléres segélyt. Városunk m. t. lakosságának szives adományait a jelzett segélyezés céljára a közelgő szent ünnepek alkalmából ezúttal is kérve kérjük. A kegyes adományokat az alsó és felső plébánia, vagy a városi közgyámi hivatal veszi át s azokat 1903. január hó 7 én mindhárom helyről egybegyüjtvén, sajtó utján fogjuk leghálá- sabb köszönettel nyugtázni. „Az Úrnak ad kölcsön, ki a szegényen könyörül és jutalmát megfizeti neki.“ Vác, 1902. december hó 1_ BucseJc István kanonok-plébános, az intézet elnöke, NiJcitits Sándor, intézeti jegyző, Fodor Imre intézeti gondnok. — A város legöregebb emberének halála. Benevics János, a város legöregebb polgára a múlt héten elhunyt. Az öreg Benevics bácsit mindenki ismerte, mert igaz jótevője volt a szegényeknek. Egész életében nőtlen ember volt s tréfálkozva mondogatta, hogy azért él sokáig, mert nincs felesége. Anyja 99 éves korában hunyta le szemeit, ő 93 évet élt. Erős ember volt s még hetven éves korában is vadászokra járt. Sírboltját jó előre megépíttette az alsóvárosi temetőben. Végrendeletében jószivének ismételten tanu- jelét adta, mert számos jótékony egyesületről emlékezett meg s kisebb nagyobb alapítványokat tett azok számára. Temetése hétfőn ment végbe s általános részvét mellett kisér- ki utolsó útjára. Ny. b ! — A drégelypalánk—váci vasút. A drégelypalánk—váci vasút ügyében újabban melyeknek simmenthali, pinzgaui és allgaui lakói hivatvák szeretett hazánk és kapcsolt részei marha állományát megnemesiteni. A kastélyba lépve, egy imponáló tekintetű komornyik fogadott, a ki eleintén nem akart a kegyelmes urnái bejelenteni, mert fontos államügyekben dolgozik, de a mint megtudta, hogy a Bojtorjáni Riadó és Híradó munkatársa vagyok, a dolgozó szoba ajtaja csak hamar megnyílt előttem. Nagyszerű dolgozó terem ! A szobában volt mint egy 5 — 6 remek porcellán kád, a falak mellett kényelmes pam- lagok, egy pár velencei tükör és a padlón mindenütt finom süppedő szőnyeg. Tehat a fürdő terembe lettem fogadva. Három kényelmes kád el volt foglalva, az egyikben ült a fényes ábrázatú nagy vezér, a másikban Herr von Körber, a harmadikban a szekretárius ur, a ki szemelvényeket olvasott fel a Fliegende Blátterből. A kegyelmes ur intésére csakhamar kényelembe tettem magamat, helyet foglalva a negyedik kádban s néhány pillanat múlva illatos vízben nyugodtak fáradt, tagjaim, egy fürdő szolga finom rózsavizet öntött hajzatomra, mig egy másik szagos olajokkal kenegette testemet. Közben pedig egy harmadik eltátott szájamba valódi franczia pezsgőt öntött, melyet többre becsültem az illatos ró-
