Márkusné Vörös Hajnalka: Püspökkert - Veszprémi Kaleidoszkóp 3. (Veszprém, 2015)

I. Belső-Püspökkert

Az 1740-es évektől apránként vásárolta meg a püspöki fogadó és a Kálvária-domb közötti területet,11 amelynek egyesítése után ezer szekérre való földdel egyenlíttette ki a mélyedést.

A kertvásárlásáról a püspök az 1752-ben és 1758-ban Rómába küldött jelentéseiben is megemlékezett, amelyben leírta, hogy a területet kőkerítéssel vették körül, amelynek négy sarkára egy-egy zsindellyel fedett, vörösre festett tornyot építettek.12

Végrendeletében így foglalta össze erőfeszítéseit: „[Az urasági vendégfogadó ház] szomszédságában különböző emberektől összevásárolt, huszonnégy kisebb részből kialakított kert, amelyet négy toronnyal ékesített kőfallal keríttettünk körül, és amely igen tágas kettős kertet kőből épített igen illő épületekkel, valamint itáliai és más különböző fafajokkal és növényekkel ékesít- tettük 12 000forint [értékben]”.13 7

7. Padányi Bíró Márton végrendeletének Belső- és Külső-Püspökkerttel

foglalkozó része, 1762.