Márkusné Vörös Hajnalka: Püspökkert - Veszprémi Kaleidoszkóp 3. (Veszprém, 2015)

V. Kálvária-domb és környéke

A Kálvária-domb nyugati oldalán, a későbbi Erzsébet téren volt hajdan a város egyik legnevezetesebb közkútja, amit sóházi, majd főispán-kútnak neveztek. Cholnoky Jenő érzékletesen rajzolja meg a körülötte kialakult életet: „Ide jártak a cselédlányok reggel és este vízért. Bádog kannában, vagy fadézsában, úgy nevezett sajtárban vitték a vizet, fejükön egyensúlyozva. A fejükre tették a tekercset, ezt a kerek, közepén lyukas vánkost s arra állították a sajtárt. Bámulatos ügyességgel hordták így a vizet. Persze a kútnál mindig voltak legények is és nagy dévajkodás folyt ott, a háziasszonyok nagy bosszúságára, mert mindig soká odavoltak vízért. De azelőtt a cselédlányoknak nem volt valami irigylésre méltó sorsuk, asszonyaik rendesen fizetett ellenségnek tekintették őket. Ez a néhány perc, néha egy félóra, amit a kútnál töltöttek, beszélgetve és hancú- rozva, valósággal üdülés volt számukra, ezért mindig szívesen mentek a kútra. A Komakútra nem szerettek menni, oda durvább ,szógálók’ és durva legények jártak, ilyeneket úri házakba nem fogadtak föl.”144

152. A Kálvária-domb alatti Erzsébet tér és környéke azl910-es években.