Márkusné Vörös Hajnalka: Püspökkert - Veszprémi Kaleidoszkóp 3. (Veszprém, 2015)

IV. Komakút és környéke

135. A Naphoz címzett vendégfogadó nagyterme a veszprémi kultúra egyik gócpontja volt, 1883-ig színházi és műkedvelő előadásokat, bálokat tartottak benne. Az 1910-es években, amikor a kép készült, már bérházként működött.

A vendégfogadó nagyterme a veszprémi kultúra egyik gócpontja volt. Az épület „Izer Terme”, a város teátrumának szerepét töltötte be, ahol vándortársulatok léptek fel, műkedvelői előadásokat és bálokat rendeztek. Az épület emeletén színpadot és karzatot építettek ki, a nézőtérre csak a falak mentén lehetett be- és kijutni.113 Szuper Károly színigazgató, aki társulatával 1848. január 22-e és március 10-e között vendégszerepeit Veszprémben és tanúja volt Petőfi Sándor látogatásának, naplójában így számolt be élményeiről: „Január 22. Ma kezdtük előadásainkat,Egy nap kacérság’ című vígjátékkal, s a közönség nagy megelégedéssel hagyta el a színházat. Február 14. Majdnem minden darabunkat ismételni kell, részint azért, mert nem fér be mind a közönség termünkbe, részint a tetszés miatt, melyben új darabjaink részesülnek. [...] Március 5. Kellemetlen fergeteg dühöngött egész nap, a szobát nem is lehetett elhagyni s ezen rút időben toppan be hozzám Petőfi Sándor határom, hazánk kitűnő lyrikusa. Igen nagy örömömre szolgált a meglepetés annál inkább, mert már rég találkoztam vele Pesten és akkor is csak futólag. Most nejével utazik itt keresztül s együtt látogatták meg színi előadásunkat, hol a nagy közönség közt nagy sensatiót keltett megjelenésük.”114

133