Márkusné Vörös Hajnalka: Vásárállás - Veszprémi Kaleidoszkóp 2. (Veszprém, 2015)

Történeti áttekintés

Az utca szűkületei és bővületei egyarán jelentettek lehetőségeket és gondokat is, különösen a vásári forgalom élénkülésével, mert a belső piacot a vásártérrel összekötő Palotai utca időközben Veszprém második főutcájává lépett elő és a forgalma megsokszorozódott. Öblösödéseit vásári kirakodásra és piaci sátorozásra használták, szűkületében vendéglő terasza működött. Az utca lejtős, déli oldalán az evangélikus templomtól a mostani kereskedelmi központ „lepényház” vonaláig jelentek meg az első vásározók, majd az 1860-as évektől már az északi oldalon is árultak a helyi iparosok, német-vargák, kapcások, fejkötővarrók, posztócipellő készítők, kereskedők.7 Utcai árusítást a 20. század elején már csak a vásártérrel párhuzamos útszakaszon engedélyeztek, majd az 1900-ban és 1923-ban kiadott építési szabályrendelet a Kossuth utca vonalát is meghatározva arra ösztönözte a házak tulajdonosait, hogy egyenesítsék ki az öblösödéseket.8 A cserháti tűzvész (1893) utáni, majd az 1926 és 1929 közötti átépítések során (amelyek különösen az utca északi oldalát érintették) az utca vonala kiegyenesedett.

9. Vásári árusok a nagy cserháti tűzvész után 1893-ban a Palotai úton, amelyet egy év múlva neveztek át Kossuth Lajos utcára. A heti vásárokat a tűzvész pusztítása ellenére is megtartották.