Márkusné Vörös Hajnalka: Vásárállás - Veszprémi Kaleidoszkóp 2. (Veszprém, 2015)
V. A Búzapiac tér és házai
A mai szikvízparkoló helyén működött az Abeles család cementgyára, amely a 19-20. század fordulóján, majd a két világháború között sokféle cementáruval és építési anyaggal látta el a város építkezéseit. Abeles Miksáné özvegye, Schönfeld Cecília (1848-1913) alapította a gyárat 1890-ben, ahol tetőfedlapokat, padlóburkoló lapokat, betoncsöveket, vályúkat, lépcsőket, terazzót, műkövet és mozaikot gyártottak.349 Különösen az 1893-as nagy tűzvész után nőtt meg a kereslet a cementáruk iránt, mivel tűzveszélyessége miatt megtiltották a szalma, nád használatát a tetőfedésnél. Négy generáción keresztül vitték tovább a cementgyártás mesterségét és folyamatosan bővítették profiljukat. Miksa fia, Ignác Hirschfeld Béla téglagyárossal társulva 1908-ban megvásárolta Adorján Mór téglagyárát, ahol évenként másfél millió jó minőségű téglát gyártottak.350 Ignác fia, Jenő (1871-1932) építőanyagkereskedéssel bővítette Búzapiac téri üzemét, 1928-ban új (ma is meglévő) üzemépületeket létesített.351 Jenő fia, István az építőanyag-kereskedést tűzifa-, fa- és kőszénkínálattal bővítette, amely 1944-ig működött. 352 Az elhagyott cementgyár épületeibe az államosítások után Korpáczy Béla szikvízgyárát helyezték el. [Korpáczy Béla szikvizesről a Veszprémi Kaleidoszkóp I. kötetében olvashat.] 321. Az új műhely építésének terve Abeles Jenő fatelepén (1928)