Márkusné Vörös Hajnalka: Vásárállás - Veszprémi Kaleidoszkóp 2. (Veszprém, 2015)

V. A Búzapiac tér és házai

Miután 1901-ben Veszprém rendezett tanácsú város megvette a vásártartási jogot a püspöktől és a káptalantól, rendezte a piaci és vásári helypénzeket.287 Veszprémi polgárnak ezután nem kellett helypénzt fizetnie. A helybeli iparos így előnyt élvezett a vidékivel, a Veszprém megye községeiből jött iparos a más megyéből érkezővel szemben. A díjszabás színes világot rajzolt a korabeli vásárokról. Voltak gyalogárusok, akik kendőféléket, szalagot, csipkét árultak. A tej, vaj, túró, tojás, zöldség és gyümölcsárusok kézikosárból, vékából vagy hordóból mérték az élelmiszert, de másként fizettek, ha asztalon, állványon, talicskán, vagy a földön árultak. A piaci sátrak átlagosan négy négyzetméter alapterületet foglaltak el. Hoztak gabonát, krumplit, répát taligán, szekéren, zsákban, halat ládában, bort, pálinkát hordóban. A hízott sertéseket kocsin szállították, a lábas jószágot behajtották a vásárra.288 A vásárhoz hozzátartoztak a mutatványosok, erőművészek, a kártyából jósoló planétások és a körhinta.