Cserhát - Veszprémi Kaleidoszkóp 1. (Veszprém, 2013)

I. Déli végek - Bolgár Mihály utca

működő szerkezettel emelték ki. Egyes irodalmi források szerint ezt a kutat 1867-ben kitisztították, majd az 1920-években lefedték, de még az 1950-es években is abból a kútból töltötték fel az öntözőkocsikat. A Lovassy László Gimnázium építésekor végleg lefedték a Cserhát valamikori legendás kútját. A másik nagyobb víznyerő hely állatitató gémeskút volt a Völgyikút utcában.

Kisebb kutakat a cserháti házak tulajdonosai ásattak. Ilyen volt többek között a Büdös-kút, amely az Árva utca egyik udvarában állt, betemetését 1811-ben a város rendelte el, vagy a Gráner-kút, amely az egyik Gráner udvari ház pincéjében adott vizet és az 1970-es évek elején még működött.

A súlyos vízhiány különösen a tűzvészek alkalmával mutatkozott meg, amelyről így ír a korabeli beszámoló: ,yAz egész Cserhát e tájának, mely teljesen magas sziklahátra épült, csupán két kútja van; drága itt a víz! Azt nagy messziről, a Völgyi-kut- ról hozzák ide az itt lakók, oly meredeken fel, hogy azt csak kanna, vagy dézsaszámra szállíthatják, s vizes lajtok a Cserhát felé egyáltalán fel sem fuvarozhatok. A kerekes kut-tól igen nehéz a vízszerzés, gépezet nélkül való hajtó kerék 24 méter mélységből, kocsiközlekedésre nem használható szűk, de igen hosszú utcákon át, nagy kerülővel lehet csak innen vizet szállítani.” [Emlékirat 1893.2.]

A Cserháton 1893-ban dúló óriási tűzvész azt bizonyította a város számára, hogy a vízvezeték-hálózat kiépítésével határozottan foglalkozni kell. Bolgár Mihály piarista tanár publikációi bizonyították, hogy a vízellátás kérdése nem a 20-30 méter mélységű, drága, sovány és gyakran fertőzött víztartalmú kutakkal, hanem vízvezetékrendszerrel oldható meg. Kossalka János mérnök 1893 nyarán végezte el a tervezéshez szükséges előmunkálatokat. Farkas Kálmán, az Országos Vízépítészeti és Talajjavító Hivatal főmérnöke 1894-ben térképvázlattal

54