Cserhát - Veszprémi Kaleidoszkóp 1. (Veszprém, 2013)

II. Nyugati végek - Kereszt utca

„Ezeket a régi Veszprémet idéző képeket látva persze halványuló emlékeinknél, lokálpatriotizmusunknál, személyes vonzalmainknál jóval tágasabb régiókba és messzeségekbe is elkalandozhatnánk. Elkezdhetnénk például boncolgatni, hogy mit is jelent az, hogy város. Házak és utcák csoportja? Emberek kisebb-nagyobb tömege?Es mitől válik várossá egy házcsoport? egy embertömeg? Meg nem mondhatnám. De Arisztotelész azt írta: törvényt kellene hozni, hogy egy városban tízezernél több ember ne lakhassák. Mert ott, ahol már ennél többen laknak, nem ismerhet mindenki mindenkit. S ahol az emberek nem ismerik egymást, ott nem is törődik egyik a másikával. S ezt már én teszem hozzá, nem is becsüli egyik a másikát. Ott mindenki a maga kis pecsenyéjét sütögeti - rendszerint a másik ember orra alá eregetve a füstöt.

Az arisztotelészi bűvös tízezer persze inkább csak példázat lehet a mi korunkban. Példázat arra, amire Jánossy György is minta lehetne. Ha házat, várost építünk, ne csak magunknak építsük. Ha valamint megsejtettünk a Mindenség titkaiból, nyissuk ki rá másoknak is a szemét. Es ha egyáltalán élünk, nagy tévedés azt hinnünk, hogy csak magunknak élünk.”

[Balogh Elemér gondolatai 1999. november 12-én, a Laczkó Dezső Múzeumban hangzottak el „A régi Veszprém emlékezete” című, Jánossy György 1953-1968 között készült rajzaiból rendezett kiállításon.]

253