Cserhát - Veszprémi Kaleidoszkóp 1. (Veszprém, 2013)
III. Északi végek - Malom utca
Illikmann György és csutorásműhelye A Malom utca 18. számú, nádfedeles ház lakójavolt 1938-ban bekövetkezett haláláig Illikmann György, a Cserhát jellegzetes iparos alakja, aki az „utolsó veszprémi csutorásként” a harmincas évekre a város egyik nevezetessége is lett. Veszprémi iparoscsaládba született 1856-ban, édesapja szaruműves volt. O maga azt a mesterséget választotta, amely a szűrszabóké mellett Veszprém egyik nevezetes iparága volt ebben az időszakban. Mivel a délszláv eredetű, Magyarországon ritka csutorás mesterség képviselői csak Veszprémben és Tatán működtek, a legények - s köztük bizonyára a fiatal Illikmann is - vándorlás helyett a Cserháton és a Buhim- völgyben élő helyi céhes mestereknél tanultak. A 18. század közepén alakult veszprémi csutoráscéh, majd ipartársulat 1890 körül még több mint egy tucat mesterrel működött, legnagyobb megrendelője az Osztrák-Magyar Monarchia hadserege volt. A csutora iránti kereslet a századfordulóra azonban jelentősen megcsappant. Illikmann György ekkor már egyedüliként űzte a mesterséget, amelyet a népművészet iránt éledő érdeklődés tartott életben. Keresetétazl920-30-asévekbenböllérkedéssel egészítette ki. A Cserhát és a veszprémi vár lakói, köztük a kanonokok, rendszeresen megfogadták a téli disznóölések idején - hurkái, kolbászai, disznósajtjai városszerte legalább annyira híresek voltak, mint csutorái. Társasági ember volt, a korabeli képviselőválasztások ismert figurája, a Takács-kocsmában működő Cserháti Társaskör rendszeres látogatója. „A Malom utcai csutorásháznál, az udvari részen az út a kert, illetve az udvar rovására pár méterrel kiszélesedett és ezen a területen tartották Nagyapámék a vásárolt diófarönköket. Ezeket fűrészeltük nagyanyámmal, ha Veszprémben voltam és Nagyapának egyéb sürgős dolga volt, mert ilyen is akadt. Iparoskor, 181