Cserhát - Veszprémi Kaleidoszkóp 1. (Veszprém, 2013)

I. Déli végek - Völgyikút utca

„Bár dúlt a háború, itt a Bakonyban, gyerekszemmel nézve igazi „békebeli" nagy tél volt. A szomszéd gyerekekkel vidám szánkózásba keveredtünk. Valahonnan előkerült egy nagyméretű, széles, ácsolt, valószínű csacsi-vontatásra használt szán. A nehéz, vastag deszkaplatóra feltelepedve, hatan-heten egymásba kapaszkodva, elöl pedig a sikló, tehénszarvként felhajló két talpba megfeszített lábakkal kapaszkodva egy-egy kormányosnak nevezett srác uralkodott, s így folyt a mulatság. A körülbelül hatvan-hetven méteres pálya a Malom utcából indulva, egyenletes, ijesztő meredekséggel, dimbes-dombos, köves, sziklás talajjal, a szakadékos Fenyves utca térségében végződik. Már jól kiszánkáztuk a terepet, köves, sáros talajon szaladt a szán, amíg egyszer csak egy nagyobb kőnek ütközve oly hirtelen állt meg, hogy az egész sereg egymás hegyin-hátán előrecsúszva, a hóban találta magát, a szánkó pedig bukfencezve utánunk billent, néhány sérülést okozva. Az egyik kormányos ennél a lesiklásnál éppen én voltam. Az emlékem pedig az, hogy az egyik cipőm, a saroktól a „lúdtalp” tájékáig a felső résztől leszakadva, szomorú tátogással. (Anyám szerencsémre csak pár nap múlva jött értem Muraközből.) A vége szakadt szánkázásból haza ballagva szelídlelkű Nagyanyám vett pártfogásába, na meg a beteg cipőmet is, mondván: „Ereggy vele a Pálfi suszterhoz, aztán mondd, hogy igen sürgős, mert csak ez van. A pénzt meg majd vásár után, pénteken megküldöm.” így is történt.” [Hargitai (Hauptvogel) József]

127

!3vwl L-•tv fflXTlggi