Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Kicsit bajban vagyok az első Ivánt követő oroszok sorrendjével, de néhány egyidejű esemény talán segít ennek a mozgalmas időszaknak a felidézésében. Eszerint a soron következő orosz „vendégünk" egy ezredes volt, aki a sofőrjével és két vadászkutyával, anyával és köly- kével érkezett hozzánk. A kölyökkutya már Veszprémben született, ez alapján kapta a „Bezprem" nevet, az anyát viszont minden bizonnyal Németországból hozta az ezredes, mert, bár lehet, hogy ez hihetetlenül hangzik, amikor Apu egy német adót hallgatott a rádión, a kutya vinnyogva, nyüszítve rohant oda, s szinte belebújt a rádióba. Anyu meg elsírta magát, úgy sajnálta szegényt. Az ezredesről hamar kiderült, hogy abból a fajtából való, akiket Anyu az „uborkafára felkapaszkodott" kategóriába sorolt. Rangja volt, de intelligenciája nem, s már igyekezett az úri allűröket is felvenni, ezek közé tartozott a vadászat is. Amilyen nagyképű és lekezelő volt az ezredes, olyan melegszívű és kedves volt Grisa, aki nem csak sofőr volt, de a tisztiszolgai teendőket is ellátta az ezredes mellett. A vadászatokra a hétvégeken került sor, s a nagy halom vadat, főleg vadkacsát Grisának kellett megtisztítani, majd Anyunak az ezredes vendégei számára a sülteket, köreteket, salátákat elkészíteni, majd megteríteni és a vacsorát felszolgálni. Anyu ilyenkor általában le se feküdt, egész éjszaka dolgozott, hogy mindennel időben elkészüljön. Én sokszor vágyakozva néztem a sok finomságot, de Anyu nem mert adni belőle. Egyszer, amikor egy kis szilánk húst elcsentem, még rá is ütött a kezemre, félve, hogy az ezredes észreveszi. Ekkor Grisa lekanyarított egy kacsacombot és odaadta nekem: „Вот тебе Агнушка!" - „Tessék Ágneska!" A vacsora vendégek között, az ezredes tiszttársai mellett mindig jelen volt egy-két veszprémi „hölgy" is, akik vállalták az „urak" szórakoztatását. Egy alkalommal részt vett a vacsorán egy jó érzésű, intelligens tiszt, aki felhívta az ezredes figyelmét arra, hogy nem helyes, hogy ő cselédet csinál egy főmérnök feleségéből. Ezek után Grisának kellet felszolgálnia fehér kesztyűben a vacsorákon, Anyu és Apu pedig a főhelyen foglaltak helyet az asztalnál, az illusztris társaságban.

Grisa napközben, ha szabad ideje volt, szívesen segített Anyunak is. A nagy zöldbab, vagy lecsó eltevésekkor mindenkinek részt kellett venni a szeletelés aprólékos munkájában, s ilyenkor, hogy Laci hamarabb végezzen a rá kirótt penzummal, a barátai is vállalták, hogy segítenek neki. Grisa is kapott egy adag szeletelni valót, ami nem akart fogyni, mert a fiúk, ha ő egy pillanatra félre nézett, már odatoltak valamennyit a sajátjukból az ő apadni nem akaró kupacába.

98