Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

A diploma megszerzése után az elhelyezkedés újabb nehéz feladatot jelentett édesapám számára. Az elcsatolt területekről a háborúban kivérzett, majd az azt követő forradalom, tanácsköztársaság által feldúlt csonka országba áramlók nagy része maga is álláskereső volt, így megfelelő munkát találni szinte reménytelennek tűnt. Végül nagybátyjához, Domisch István kanonokhoz fordult segítségért, aki valamely kapcsolata révén, Somogy megyében, Öreglakon, gróf Jankovich-Bésán Endre bútorgyárában szerzett neki állást.

Öreglak község, amely Lak néven már az 1330-as évek egyházi levéltári anyagaiban is szerepelt, majd a török időkben a végvárak sorában, mint Lakvár jelentős szerepet játszott, az 1600-as évek végétől a Jankovich család birtokában volt. A XIX. században már egy kiterjedt, horvátországi területeket is magába foglaló, szerteágazó birtok központja. Akkori tulajdonosa, Jankovich József jelentős beruházásokkal és építkezésekkel növelte a birtok értékét. Ekkor épült a kastély is, amely ettől kezdve a család állandó lakóhelye lett. 1888-ban Jankovich József, felesége nagyanyja, Taüánné Bésán Anna révén megörökölte a báró Bésán család birtokát, ekkor vette fel a Bésán nevet, melyet aztán leszármazottjai is viseltek. Unokái, József és Endre, IV. Károly koronázásakor, 1916-ban kaptak grófi címet. Közülük Endre örökölte az öreglaki birtokot.

Az uradalomban mezőgazdasági szeszgyár, cementgyár, húsüzem működött, a XX. század elején már mezőgazdasági gépek is dolgoztak a gazdaságban. Öreglak egyik büszkesége volt a híres lipicai ménes is. Az első világháború után a Jankovichok elvesztették horvátországi birtokaikat, s az ingatlanokért kárpótlásul kapott összegből az akkori tulajdonos, Jankovich-Bésán Endre a 20-as években jelentősen átszervezte uradalmát. Ennek az átszervezésnek részeként szeszgyárát bútorgyárrá alakította, ahol édesapánk, nagybátyja segítségével állást kapott.

Úgy alakult, hogy édesanyámék új apukája - aki viszont az olasz frontról tért haza szerencsésen - mint kárpitos, ugyancsak az öreglaki Jankovich grófnál kapott munkát, így nagyanyámmal és az akkor már bakfis lányokkal szintén Öreglakra költözött. Anyukám nagyon szerette Öreglakot. A pesti körfolyosós házban felnőtt, de a természet szépségei iránt nagyon fogékony kislány most gyönyörű vidéki környezetbe került, a kastélypark, a közeli Nagyberek, Somogyvár, a Kupavár, Koppány vezér egykori szálláshelye, sőt nyáron, Bélatelepen a Balaton, mind elérhetőkké váltak számára. Amikor a tyúkokat etették, a kastélyparkból

Új helyszín: a Somogy megyei Öreglak

34