Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

1

Egy kis kitérő

Mielőtt folytatnám szüleim történetét, talán érdemes még elidőzni abban az időszakban, melyben édesanyám a kislánykorát töltötte, amely éppen megegyezett József Attila gyermekkorával, hiszen mindketten 1905-ben születtek. Anyu mondta is, lehet, hogy találkozott a színes forgóit árusító Attilával, hiszen ugyanazon a környéken éltek.

Anyukám jó emlékeket őrzött az iskoláról. Úgy emlékszem, soha nem beszélt valamiféle „vasfegyelemről", ezzel szemben teljesíthető követelményekről, melyeknek ők igyekeztek is megfelelni. Álljon itt egy jellemző történet, egyik tanító nénijével kapcsolatban, akit tanítványai különösen nagyon szerettek. Akkoriban (igaz, még a „mi időnkben is") hátratett kézzel kellet ülni az iskolapadban, egyenes tartással, a cipőket egymás mellé téve. A kislányok úgy várták a tanító nénit becsengetés előtt, hogy egy partvis nyelével „fedezésbe" igazították cipőiket, hogy tökéletes sorokban és természetesen néma csendben fogadják a tanító nénit. Nem egy esetleges büntetéstől félve tették ezt, hanem egyszerűen azért, hogy örömöt szerezzenek a szeretett tanító néninek. Nehéz ezt ma elképzelni.

Elemi iskolai osztálykép az 1910-es évek első feléből, a tanítónőtől balra a második kislány, nagy fehér masnival Holicsek Irénke

25