Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
A NEVIKI könyvtárában eltöltött három évről első sorban szintén a jó munkahelyi légkör jut eszembe, és főnököm dr. Bor Györgyné, Emmi, akitől sokat tanultam. Ez a könyvtár volt az első a szakkönyvtárak sorában, amelyet aztán két budapesti munkahelyem követett. Szerettem ezeknek a könyvtáraknak a légkörét, a szép környezetet, a kézikönyvtár elérhető jelenlétét, s ebben a könyvtárban azt, hogy a kémiai szakiroda- lom legfontosabb forrásainak megismerésével legalább egy kicsit bepillanthattam ebbe a szerteágazó tudományba. Következő munkahelyemen, Budapesten a Bányászati Kutató Intézet könyvtárában 1970 és 1987 között már hosszabb időt, 17 évet töltöttem el. Ez volt egyben a legmozgalmasabb, meghatározó időszaka is életemnek, amely a Gyes utáni munkába állás, az új munkahely, új munkatársak megismerésének izgalmával kezdődött, és összességében sok szép élménnyel ajándékozott meg. Erre az időszakra esik a két középfokú nyelvvizsga megszerzése orosz és angol nyelvből, majd egy államvizsgával a már korábban megszerzett könyvtárosi képesítés főiskolai szintre emelése is. A műszaki könyvtár a dokumentációs osztály keretében működött, és annak ellenére, hogy osztályvezetőnkkel, Pantó Dénessel a kapcsolatunk nem volt mindig felhőtlen, mégis hálával gondolok vissza rá, amiért az osztály közösségét olyan kollegákból válogatta össze, akikre ma is szívesen emlékszem, s né- hányukkal a mai napig tartom a kapcsolatot. Emellett örülök, hogy munkaköröm lehetőséget adott egy olyan terület megismerésére, amely nem csak ipar- és tudománytörténeti, de kultúrtörténeti szempontból is jelentős értékeket képvisel. Igaz, hogy a határok már kizárják az egykori bányavidékeket, de Selmecbányára, ahol 1735. június 22-én a bécsi udvari kamara leirata alapján megszületett a Bergschola, s ezzel a monarchia területén a műszaki felsőoktatás, úgy gondolom, feltétlenül emlékeznünk kell. Ez az intézmény emelkedett 1762-ben, Mária Terézia aláírásával megerősítve akadémia rangra, majd 1846-ban erdészeti karral kibővítve működött tovább, mint Berg- und Forstakademie, vagyis Bányászati és Erdészeti Akadémia. Örülök annak is, hogy megismertem azoknak a nemzetközi hírű tudósoknak a nevét, akik ezeknek az intézményeknek a vezetői, professzorai voltak. Amikor a kiegyezés után az akadémia erdészeti karán már bevezették a magyar oktatási nyelvet, ez a bányászati fakultáson nehezen volt megvalósítható, mert ehhez előbb meg kellett alkotni a magyar műszaki szaknyelvet. Ez a nyelvújításhoz hasonlítható hatalmas munka is a selmeci akadémia professzorainak nevéhez fűződik.25 Külön téma lehetne még a selmeci diák 25 uni-miskolc.hu/uni/univ/tortenet 176
