Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

A szalagavató már azt jelezte, hogy diákéveink nemsokára véget érnek. Manapság, amikor ezt az eseményt elegáns éttermekben tartják, ahol csodálatos ruhakölteményekben jelennek meg a fiatalok, eszembe jut a mi szerény, de nagyon jó hangulatú szalagavatónk, amit nem is az iskola dísztermében, hanem egy kisebb teremben tartottunk. A zenét egy zongorista és egy dobos osztálytársunk szolgáltatta, és mi lányok sötét szoknyát, fehér, vagy színes blúzt, a fiúk legjobb sötét öltönyüket viselték, de azért nagyon jól éreztük magunkat.

Májusra Laciék újabb kisbabát vártak, és 5-én meg is született kislányuk, Jutka. Ez az örömteli esemény időben közel esett az én életemnek egy jeles napjához, a ballagáshoz, amire május 10-én került sor. Jutkának én lettem a keresztmamája, és Ágnes unokaöccse, Imrus lett a keresztpapa.

A ballagási csokromat Anyu egy nagyon szép szalaggal kötötte át, amit ő maga hímzett, és amit ma is őrzök. A szalag két végét egy szép sárközi minta díszíti, emellett az egész felületén a búcsúzást jelképező kis nefelejcsek vannak elhintve. A felirata pedig Apu szép betűivel, Anyu által kihímezve: „Merj merni! Merj a magad lábán állni! Merj élni elveid szerint." Ezzel az útravalóval bocsátottak útnak a ballagás napján, majd júniusban leérettségiztünk, ami már a felnőtt korba való átlépést jelentette.

Ballagás az ősi gimnáziumban.

AIV. C. osztály három tagja, Lechner Ágnes, Németh Ibolya, Pollmiller Éva

173