Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
a Hóvirág lakótelepi lakásba, Boriánék Árpáddal együtt a Nárcisz utcai házba, Tibor ekkor már, mint papnövendék a piaristák budapesti rendházában lakott. A mi lakásunk szép tágas és világos volt, bútoraink is jó elfértek benne, s bár a kert Anyunak biztosan hiányzott, felszabadult idejét a lakás szépítésére, s régi kedvenc időtöltésére, a kézimunkázásra használta fel. Laciék is örömmel rendezték be első közös otthonukat a kis kétszobás lakásban, ahova a következő év szeptemberében egy új kis lakó is érkezett, Gáborka, aki egyben szüleim első unokája is volt, s akit az egész család mérhetetlen nagy örömmel fogadott. A sors úgy rendezte, hogy a kórház szülészetén Ágnes találkozott Rézivei, akinek a kisfia 3-án, Gábor pedig 6-án született. Rézi, amint írtam, Alsóörsön a férje szüleivel élt együtt, s miután engem kértek fel, hogy legyek a keresztmamája a kis Lacikának, itt vettem részt a keresztelőt követő ünnepi ebéden. Rézi anyósa fiatal lány korában szintén szolgált jobb módú, polgári családoknál, ahol sok mindent elsajátított az ilyen események megrendezéséről, így a nagyon egyszerű kis lakásban is az ünnephez méltó körülményeket teremtve tálalták fel a finom, ünnepi ebédet. Rézi apósa a Balaton déli partjáról, Somogyból származott, s ahogy mondta: „nem is hittük mi máshogy ezt a vidéket, mint Kaszakű országnak". így nevezte a mi szépséges Balaton-felvidékünket - hiába, minden nézőpont kérdése. 1956-ban a Zeneakadémia karvezető szakán szerzett diplomájának átvétele után visszatért Veszprémbe Zámbó István, vagyis Pista, aki a főiskola előtt a Lovassy László, korábban Piarista Gimnázium diákja volt, és aki már akkor kórust szervezett és nem kisebb művet vezényelt, mint Kodály Mátrai képek című kórusművét. Pista elhatározta, hogy ott, az őt felnevelő városban kamatoztatja megszerzett tudását, ezért tanári állást vállalt a város zeneiskolájában, de egyidejűleg megkezdte egy vegyeskar és egy zenekar szervezését is. Legkönnyebben régi iskolatársait, ismerőseit tudta elérni, akik a hívó szóra örömmel jelentkeztek, s adták tovább a hírt más zenekedvelő, jó hangú ismerőseiknek. A zenekar a zeneiskola tanáraiból és a hozzájuk csatlakozó amatőr zenészekből állt össze. Az énekkarba természetesen mindkét bátyámmal együtt jelentkeztünk, gimnáziumi évfolyamtársaim közül pedig Rohonyi Katalin (Kütü) és Csomay Zsófia. Szeptember 25-én tartották meg az énekés zenekar alakuló ülését, s ezt követően, nagyon lelkes hangulatban el is kezdődtek próbák a Petőfi színház klubhelyiségében. Pistával együtt Veszprémbe jött két volt évfolyamtársnője, Für Éva és Pásztor Klára is, akik segítői voltak a művek betanításában. 164
